RE:blog

Szerencsétlen pillanatban érkeztem az óvodába, mert az egyik anyuka éppen azt magyarázta a másiknak, hogy ő nem oltatja be a gyerekét, úgyis eléggé tönkrevágják szegényke immunrendszerét az antibiotikumokkal. Iaido felszerelés hiányában nem tudtam adekvát módon reagálni, ezért gondoltam arra, hogy a re.blog szokásaitól eltérően közszolgálati minimál-linkgyűjteményt teszünk közzé.

Mostohaanyánk, az Index sokak szerint menthetetlenül elbulvárosodott, ennek ellenére az egyébként is kiváló rovatában korrekt színvonalon, kérdés-válasz formában oszlatja a ködöt:

Régebben is voltam influenzás és túléltem. Most meg fogok halni, ha bekapom a vírust?

Nem. Az influenza nem halálos, de nagyon ritkán okozhat súlyos szövődményeket, amikbe meg lehet halni. Az influenzavírus legyengíti a szervezeted, aztán jön egy bakteriális tüdőgyulladás vagy egy közvetlen vírusos tüdőgyulladás, amelynek harminc–hatvan százalék a halálozási aránya.

 

Szájbarágó - Te beoltatod magad?

Aki kicsit több betűt is el bír olvasni, annak a Magyar Narancs interjúját ajánljuk, amit - a témakör tradícióit mintegy felrúgva - egy szakorvossal készítettek:

MN: Mekkora valószínűséggel óv meg az oltás a betegségtől?

BGY: A védőoltás nem jelent abszolút védettséget, csak a betegség súlyosságát és kockázatait tudja csökkenteni. Amikor a vírust belélegezzük, a légutak nyálkahártyáján rögtön elkezd szaporodni, ami ellen nem használnak az ellenanyagok, mert azok a vérben vannak. Az ellenanyagok a komplikációkat tudják megakadályozni, tehát hogy a vírus a véren keresztül eljusson a tüdőbe, az agyba. Aki be van oltva, az nem hal meg, persze egyébként sem önmagában az influenzában halna meg, hanem mert több vírus- és baktériumfertőzés együtt agyoncsapja a védekezőképességét. Ha valaki be van oltva, és influenzás lesz, akkor nem öt napig lesz 38 fokos láza, hanem csak három napig, vagy nem 39 fokos lesz a láza, hanem csak 38. Emiatt kellene a terhes nőket beoltani, mert a 39 feletti láz nagyon gyakran károsítja a magzatot.

 

  "A józan észre kellene hallgatni" - Berencsi György virológus, az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) tudományos tanácsadója

 Ezekhez már nincs mit hozzátenni, persze azért várjuk a kommenteket. Pl. szakmailag érdekelne, milyen típusú mikrochipet juttatnak a szervezetünkbe, lehet-e rá Linux-ot hackolni?

A szajbasz.gif és a szajbahu.jpg óta (figyeljük meg az ékezetmentes, 8+3 karakteres filenév-korlát jótékony cenzúrázó hatását) engem nem lehet meglepni holmi kétfejű csecsemővel, tömeggyilkos nyugdíjassal, vagy saját magának milliós prémiumot kiosztó BKV-nál dolgozó rúdtáncosnővel.

Ez viszont kivágta a biztosítékot. Aszongya:

(...) A DNS-vizsgálat a házaspárt igazolta: nem saját gyermekük a kisfiú. Azt azonban nem tudni, hogy akkor hol van a pár vérszerinti gyermeke, illetve hogy mi történt. A kórházban ugyanis - a szülés napján - hat gyermek jött világra, mindegyiküknél egyezett az azóta elvégzett DNS-vizsgálat. A szülők a történtek miatt kikészültek: az anya hetekre pszichiátriára került és az apa is betegállományban van. A gyermek intézetbe került.

forrás: Index.hu

Szeretném megkérdezni a szülőket: milyen kapcsolatban vannak a gyerekkel, hogy 6 év után képesek egyik napról a másikra kizárni az életükből? Nem barátkoztak vele össze annyira, hogy együtt akarjanak maradni vele a történtek ellenére? Nem gondoltak arra, hogy ő hasonló helyzetben van (nem ismeri vér szerinti apját-anyját), csak mivel még gyerek, sokkal nagyobb megrázkódtatást jelent számára? De hagyjuk a gyereket, nézzük csak magát az esetet: most ha teljesen nem is (a saját gyerek nincs meg), de részben el van intézve a dolog? Ez a megoldás? Örülhetünk? Most jó?

Update: csak pislogunk, a sztori fenti verziója még a jereváni rádióban se mehetne le, ha ez igaz: Ejoy nevű kommentelőnk információi szerint a szülőktől, miután sejtésük beigazolódott, hogy a gyerek nem a sajátjuk, a gyámügy elvette a gyereket. Ezt nem hiszem el akkor sem, ha saját szememmel látom.

"Sport Géza - Sport - Nem létező szervezet akar állami milliókat"

(Index.hu rovat és cím, 2009.)

Mai diksnerrink rendhagyó, mert szándékolatlanul került szavunk olyan kontextbe, ahol bizonyos szögből nézve gyönyörű szimbóleumként ragyog felfelé. Ugye, amennyiben a sakk sport, akkor ez is, és amint a gondolatot megunkévá tettük, elésorjáznak további fogalmaink: tömegsport, élsport, eltiltás, technika, év sportolója, egyesület, amatőr játékos, profi liga, kispálya, kibic stb.

Sikerült Bedétől olcsón beszereznünk egy Villáminterjú-liszenszet, gyorsan fel is használjuk.

- Krausz úr, ki mit talál, övé?
- Igen.
- Köszönöm az interjút!

A magántulajdonban lévő gazdasági társaságok célja a minél több nyereség kitermelése. Ennek alapvetően három, egymást erősítő, célszerűen együtt alkalmazandó eszköze van:

• a lehető legmagasabb árak érvényesítése,
• a költségek lehető legalacsonyabban tartása,
• minél nagyobb forgalom elérése.

A vállalatoknál a bérköltség általában nagyon magas, ráadásul más költségekkel ellentétben nagy része független a bevételtől és a forgalomtól (közvetett költség). Így a cégeknél a bérek alacsonyan tartása kiemelt fontosságú feladat.

A vállalatoknak alapvető érdekük, hogy a dolgozóik ne ismerjék egymás fizetését:

• sem az ugyanazon vállalatnál hasonló munkakörben dolgozókét (itt mellettem ugyanazt csinálja mint én, csak többért?!);
• sem más vállalatnál hasonló munkát végzőkét (ugyanazért máshol többet kapnék?!);
• sem ugyanazon vállalatnál más munkát végzőkét (azért a munkáért többet kap, mint én ezért?!),
• sem pedig másutt, más munkát végzőét (annyiért én is elmennék oda azt csinálni!).

Az, hogy a fizetések titkosak, kizárólag a munkáltatók érdekeit szolgálja. Ehhez képest ezt a szabályt boldogan tartják be az ellenérdekeltek, a munkavállalók. Vajon mit szólnánk hozzá, ha a csokoládé ára titkos lenne, és aki a Közértben veszi, nem tudná, mennyiért lehet kapni az ABC-ben?

A munkáltatók szerencséjére a legtöbb munkakör egyedi pozíció, ezért az abban a munkakörben kapható fizetést nem tudhatjuk meg anélkül, hogy ne a posztot betöltő konkrét kollégánkéra kérdezzünk rá; így - remélhetőleg - emiatt senki nem is tesz így. Ez egy megfellebbezhetetlen érv a szabály mellett, nagyon ritka, és nem biztos, hogy egyértelműen üdvös, ha ez alól kivételt teszünk.

Viszont itt van ez a fránya internet, ahol publikus fórumon, vagy direkt erre szakosodot weboldalon mindenki kiszolgáltathatja illetve beszerezheti ezt az információt anélkül, hogy egymás zsebében kellene kotorászni.

A munkásosztály fegyvere nem a bunkósbot, amellyel szétveri a tőkésosztály hájas fejét, hanem a virtuális személyiség, amely oltalma alatt hirdetheti az igazságot, így harcolván a kizsákmányolás ellen. Világ nickproletárjai egyesüljetek!

(Disclaimer: szerző nem kommunista; jelenleg börtönbüntetését tölti, mivel a bíróság bizonyítottnak találta, hogy több embert csak azért ölt meg puszta kézzel, mert azok azt mondták: "könnyű neked, te vállalkozó vagy, leírod költségként!". Szerző mindössze a munkásöntudat jeleit keresi pusztán szórakozásból.)

Fura, hogy magának a blog gazdájának meglepetést okozott a dolog, én például már rég túltettem magam rajta (hazudsz! akkor miért írtad ezt a posztot?).

Ugye, néha belefutunk olyan cégekbe, akik nagy ívben tojnak a fogyasztókra, legtöbbször csak a pénzünk kell nekik, néha még az sem. Ezeket az eseteket rendesen megírjuk a Homárnak, hogy mások okuljanak a történetből, netán maga a cég is.

No, ekkor jönnek a kommentezők. Nem írjuk le részletesen a jelenséget, aki nem ismerné, az üsse fel a blogot tetszőleges helyen. Röviden:

• a Tékozló Homár blog egyes bejegyzéseihez kb. a 70-80. komment az első, amely a témához való érdembeli hozzászólásnak mondható;
• az összes hozzászólások max. 15%-a tekinthető relevánsnak.

A kérdésünk egyszerű: miért?!

A melegek elfogadásának ügyéért senki nem tett annyit ebben az országban, mint az, aki a Gay Pride rendezvény nevében szereplő pride szót az eddigiekkel ellentétben nem a szótárban található  első szóra fordította - ami egyébként nem helytelen -, hanem volt mersze lecserélni azt.

A meleg büszkeség - legalábbis errefelé - túl offenzívnak tűnhet (méghogy büszke? mire veri magát a köcsög?), míg a meleg méltóság kifejezésbe egyrészt szolídan passzív volta miatt nehezebb belekötni, másrészt jól kifejezi azt, hogy a homoszexuálisok nem többet követelnek valamiből, hanem csak ugyanannyit, amit mások kérés nélkül is megkapnak: az emberi méltóságot.

A tegnapi New Tech Meetup utolsó előadója valami origós csóka volt, aki bemutatta, hogyan gyúrtak rá az új címlapra: volt szemkövetés heatmapjának kiértékelése, meg egérmozgás-figyelés, vakteszt, ellenteszt, konkurrencia-elemzés és töredékszavazat-számlálás. Tudományos.

Mint ahogy a plastik.hu témával foglalkozó cikkéhez írt kommentemben ki is fejtettem, nem szoktam Origot olvasni, mert mindig az történik, hogy a címlapról nem tudok továbbkattintani, valahogy sosem találok az anyagok között olyat, amit szívesen elolvasnék. Így aztán le is szoktam az Origo címlapról.

Azt most ne feszegessük, hogy bár tényleg jobb lett a címlap (pl. már nincsenek 7 pixel magas betűk), ám ennek ellenére még mindig nem tudok kattinatni egyetlen cikkre sem - ezt majd megírja más, én pedig megbeszélem a pszichiáteremmel.

Viszont máshonnan eljutottam egy Origos cikkhez, és bár mi sem áll távolabb tőlem, minthogy bármely médiavállalkozásnak tanácsokat adjak (mármint: ingyen), de a cikk kapcsán úgymond "az utolsó csepp lefolyt a betelt pohár falán".

A cikk arról szól, hogy Orbán Viktor valami internetes videón osztja az észt spontán szalonnasütögetés közben. Már az alapszituációra is elindult a nyálképződésem, plusz a cikkben is szerepelnek étvágygerjesztő idézetek, érthető, hogy azonnal a teljes élményre vágytam, nosza... és ekkor jött a meglepetés:

a cikkből nem vezet link a szóban forgó videóra,

sem beágyazva nincs, se semmi. Miért? Több magyarázat kínálkozik:

I. Az Origo fenntartja magának a jogot, milyen videót nézhetek meg és milyet nem: Orbán Viktorosat például nem, legyen elég tőle az a pár idézet. Ezt azonnal el is vetettem, mert egyébként a cikk tökéletesen semleges hangnemű, az Origo pedig nem KlubRádió.

II. A szerkesztő elmulasztott linkelni. Ez is életszerűtlen, hiszen egy olyan cikknél, ami egy másik kivonata, alap, hogy odalinkelünk, egyrészt a hírforrás megjelölése így korrekt, másrészt ha valami baj van a tartalmával, nem minket piszkálnak miatta, hanem az eredeti forrást.

Sajnos, csak egy megfejtés maradt: egyes cikkírók-szerkesztők szakmai tudása nem üt meg egy bizonyos szintet. Tisztes középszer és lejjebb. Erre egy régebbi bizonyítékkal is szolgálhatok, az EU-parlamenti választások idejéből. Lementettem az Index és az Origo választási eredményekről készült grafikonját, íme:

A különbség szembeötlő: az Index ábrája rendben van, az Origoé viszont több sebből vérzik: a pártok logói picurkák, nincs a részvételi százalék feltüntetve, nincsenek az eredmények százalékban kifejezve, az egész kong az ürességtől (nincs kihúzva a legnagyobb adat teljes magasságra), viszont szerepelnek rajta többé-kevésbé felesleges dolgok: feldolgozottság, és a háttérben egy halvány cím valami pixelhibás lóval.

Téved, aki azt gondolja, hogy ezek nem nagy ügyek, mert Orbán Viktor videójára a lőtéri kutya sem kíváncsi (egyébként: igaz), és a grafikont még simán látják szabad szemmel a két dipotriás szemüvegesek is (egyébként: igaz). Valóban, ezeknek a hibáknak a hatása kicsi, viszont azt jelzi, hogy a szerkesztőségben valami nincs rendben.

A címlapváltás örvendetes fejlemény, de az üdvösséghez kevés.

update (Origo címlaprészlet, 2009. szeptember 4.):

Hosszú lesz a tél, de az első fecskék már most megjelentek, ezért (akárcsak máskor) idejekorán szólunk, mert aki rövid időn belül nem kezdi el, az a tavaszi tülekedésben kegyetlenül alul fog maradni. Nos, ne is vesztegessük tovább a szót, eldördült a startpisztoly, kezdődik

Orbán Viktor seggének fényesre nyalása.

Az indulóknak jó versenyzést, a többieknek jó szórakozást kívánunk!

Tegyük fel, hogy egy állami vállalatnál vagyunk vezető beosztásban, és kihasználva pozíciónkat, minél több pénzt akarunk kilopni belőle. (Svéd olvasóink kedvéért: ez életszerű szituáció.)

Az alábbiakban a lopás kivitelezésének három verzióját mutatjuk be. Cikkünkben nem térünk ki a lopott pénz tisztára mosásának módozataira, csak a lopási technikákra, azok hatékonyságra koncentrálunk. (Mivel nem vagyunk naprakészek adózásból illetve -csalásból, tisztelettel felkérjük kommentezőinket az adatok pontosítására.)

I. Fantomcég

Ügymenet: Egy hajléktalant felbérelünk, hogy alapítson Kft-t, melynek ő lesz a tulajdonos-ügyvezetője. Két lehetőség adódik: vagy ismerős ügyvédet bízunk meg a cégalapítással, vagy megfürdetjük az ügyvezetőt, hogy ne legyen gyanús. Az állami cég innentől megrendelésekkel látja el a Kft-t, pl. tanulmányok írása. Ha a tanulmányoknak ténylegesen meg is kell lenniük, akkor azt egyetemistákkal megírathatjuk. A Kft semmiféle adót, járulékot nem fizet, ezért évente új céget kell alapítani.

Költség: Évente egyszer költségként jelentkezik a hajléktalan munkadíja, fürdetéssel együtt 10-30 eFt, és a cégalapítás díja, 70-150 eFt. Tanulmányonként 50-200 eFt az egyetemista munkadíja.

Bevétel, nyereség: Egy 100 MFt-os tanulmányért a Kft (ÁFÁ-val együtt, melyet nem fizet be) bruttó 125 MFt-ot kap, ebből jön le a tanulmány megírásának a díja illetve az alapítási költségek arányos része.

Hatékonyság: közel 125%

II. Off-shore

Ügymenet: Egy adóparadicsomnak számító országban alapítunk egy céget, valamely tucatnevű (Szabó, Kovács) rokonunk vagy barátunk nevén. Az állami cég innentől megrendelésekkel látja el az off-shore céget, mint fent.

Költség: Cégalapítás díja, országtól függően 150-300 eFt; tanulmányonként 50-200 eFt az egyetemista munkadíja.

Bevétel, nyereség: Minden kiszámlázott 100 MFt-ból 85-90 MFt marad adózás után, ebből jön le a tanulmány megírásának a díja illetve az alapítási költségek arányos része.

Hatékonyság: kb. 85-90%

III. Munkabér, prémium, végkielégítés

Ügymenet: Saját magunknak és általunk felvett ismerőseinknek magas munkabér, rendszeres prémium valamint nagy összegű végkielégítés kifizetése. Ismerősünket célszerű olyan területre helyezni, ahol egyrészt nem feltűnő, ha nem csinál semmit, másrészt ha már úgyis a cégnél van, akkor bonyolítsa saját maga az ügyet: a HR terület vezetői pozíciója a legmegfelelőbb.

Költség: Munkabér különféle járulékai, ismerősünk tényleges fizetése, ismerősünk foglalkoztatásának egyéb kiadásai (számítógépe, egyéb munkaeszközei stb.)

Bevétel, nyereség: Havi 10 MFt nettó fizetés kivételéhez hozzájön ismerősünk "fizetése", mondjuk, 200 eFt. 10 200 eFt nettó fizetés 19 336 eFt bruttó munkabérből jön, ki, aminek teljes költsége (nyugdíjjárulék stb.) 25 816 eFt.

Hatékonyság: kb. 39%

Összegzés

Mint a fentiekből kitűnik, az első módszer 100% feletti hatékonyságú, viszont ennek az az ára, hogy rendszeresen okirathamisítást kell elkövetnünk, ezért ezt az utat csak azoknak javasoljuk, akik gyakorlottak a gazdasági bűncselekmények elkövetésében.

A legtöbb érv a pénz off-shore cégbe történő kipumpálása mellett szól: az ügylet teljesen legális, és még a hatékonysága is méltányolhatónak mondható. Korrupciós botrány kipattanása esetén nehezíti a nyomozó szervek dolgát, hogy idegen országban futnak össze a szálak.

A harmadik módszer nagy előnye, hogy pénzmosást nem igényel, mivel az legális, leadózott munkabérként jelentkezik. Ami ellene szól, az a rendkívül alacsony hatékonyság, és a magas rizikó faktor (pl. ismerősünk megtartja magának a teljes "fizetését"). Akkor javasoljuk alkalmazásának megfontolását, ha a CSR (Corporate Social Responsibility) szempontok fontosak számunkra: a költségek (szja, nyugdíjjárulék, stb. formájában) tisztán az államkasszát gyarapítják, ami az ország érdekeit, a nemzet felemelkedését szolgálja, bár az is igaz, hogy annak meg a nagy részét mások úgyis ellopják (vagy éppen mi magunk).