Magyarország nem attól lesz szar hely, hogy a Fidesz kétharmados többséget szerez az új parlamentben, hanem attól, amitől eddig is az volt, az elmúlt húsz évben, és előtte is. Ez pedig az állami felelősségvállalás és gondoskodás igénye és preferenciája az egyéni felelősséggel és szabadsággal szemben (ahogy erről Tallián Miklós is írt pár hete). A paternalista hagyomány, a legvidámabb barakk szocializációja, a kádári örökség. Az MSZP-t vagy a Fideszt, vagy bármelyik pártot persze le lehet ugyan váltani, de a népet nem. Sőt, ebből a szempontból a mostani választásokon valójában sokkal inkább a helyükre kerülnek a dolgok, az országgyűlés összetétele sokkal inkább fogja kifejezni a polgárok politikával, gazdasággal, állammal kapcsolatos attitűdjeit, mint eddig valaha.
Emiatt egy ilyen libertáriusnak mint én, az idei volt a legnehezebb választása. Csak rossz és nagyon rossz választási lehetőségek voltak, és ha szavaznom kellett volna, nagyon tanácstalanul és elárvultan tébláboltam volna a fülkében. Lehetett volna a voksom elvi alapú (Bokros), de csak befogott orral, hiszen ugyanezen a pártlistán ott volt Retkes Attila is, és méginkább teljesen értelmetlen, Dávid Ibolya politikájának köszönhetően. Félreértés ne essék, nem azzal van bajom, amit Dávidék műveltek, hanem azzal, ahogyan. Bár a legtöbben Dávidék, és ezzel az MDF utóbbi pár éves tevékenységében azt találják visszataszítónak, hogy elárulták az Antalli örökséget, hogy ez a párt már nem az a párt, a kizárásokat, botrányokat. De őszintén szólva, kinek hiányzik például egy Boross Péter, vagy kinek hiányoznak a nyárspolgárok bárgyú drogok és pornó ellenes akciói? Csak kár, hogy a változást egy mexikói szappanopera forgatókönyvírója vezényelte.
Vagy lehetett volna ez a voks cinikus és teljesen taktikai, a fasiszta Jobbikra, ahogy azt egy hete írtam a blogomban. De még ennek is több értelme lett volna, mint mondjuk a másik bolsevik pártra (LMP) szavazni. Illetve volt még a kevésbé szofisztikáltan taktikus legkisebb rossz választása, a Fidesz mucsai harmadikutas bukéja ellenére is. És a lehető legnagyobb rossz, az MSZP, amelyre akkor se szavaztam volna, ha előre beígérték volna másnapra valakik, hogy felgyújtják a parlamentet. (Muszáj itt megjegyeznem, hogy a nem vagy direkt érvénytelenül szavazást annyira tartom értelmesnek egy demokráciában, mintha valaki azt gondolná, hogy fociban nem csak gólok rúgásával lehet nyerni, hanem látványos durcáskodással is a kispadon ülve.)
És az MSZP-vel el is érkeztem ahhoz, amiről valójában beszélni akartam, méghozzá egy a Népszavában Nem Lehet Más a Politika (NLMP) címmel megjelent Bolgár György publicisztika apropóján. Bolgár gondolatmenete az, hogy nem lehet más a politika, ha az LMP nem hajlandó összefogni a másik állva maradt demokratikus opcióval, az MSZP-vel, a magyar demokráciát fenyegető legnagyobb rossz, a Fidesz kétharmada ellenében, így valójában a lehet más a politika csak egy üres és hazug szlogen, nem több. Az LMP se más mint a többi - mondja Bolgár -, mert ugyanúgy csak a saját pártérdekeit, az általa képviseltek partikuláris érdekeit tartja szem előtt, nem pedig az egész országét. Az érvelés azért is furcsa mert a pártok elsősorban nem csoportok vagy rétegek érdekeit képviselik, hanem a véleményüket, a hitüket arról, hogy hogyan lehet jobb az egész országnak (ez lenne az az ún. ideológia, az az elvi politizálás, amiről ő lefitymálóan nyilatkozik a cikkében). Azt nem tudom, hogy mik az LMP konkrét elképzelései, de a magam részéről én azt gondolom, hogy egyáltalán nem magától értetődő, hogy egy párt kétharmados hegemómiája a magyar demokráciára leselkedő legnagyobb veszély, legyen az a párt európai értelemben vett konzervatív erő, vagy inkább valami hortista vircsaft. Sőt, biztos vagyok benne, hogy nem ez a legfontosabb probléma.
Hanem az, hogy az MSZP megbűnhődjön az előző nyolc évért, hogy mindaz, amit képvisel, örökre eltűnjön a magyar politikából, hogy a politika ökoszisztémájából az MSZP stratégiái a dinoszauruszok kihalásához mérhető drámaisággal szelektálódjanak ki. Épp ezért azt gondolom, hogy nem az a demokrata, aki bármit megtesz a Fidesz kétharmada ellen, hanem aki mindent megtesz az MSZP minél nagyobb bukásáért.
Azért gondolom így, mert az előző nyolc évben kormányzó MSZP-SZDSZ koalicíó elárult, kiüresített és lejáratott mindent, ami például egy libertáriusnak fontos: az egyéni szabadságot, a plurális pártrendszert, a polgári demokráciát, a szabad versenyt, a kapitalizmust, a modernizációt, a reformot, a nyitott társadalmat stb. (Megjegyzem az SZDSZ bűneit még súlyosabbaknak tartom, csak hát ők már elnyerték méltó büntetésüket.) A gyurcsányi gyávaság, a mögötte álló posztkádári párt, és a másik, ún. liberális párt opportunizmusa, így együtt, olyan súlyos károkat okozott a friss magyar demokráciának, amelyekhez képest az úgymond Orbán köpönyegéből előbújt fundamentalisták ártalmatlan rosszcsontok (nem beszélve arról, hogy azok többek közt pont ennek a rombolásnak az egyik következményei).
Gondoljuk például végig, hogy mit jelent egy fiatalnak, teszemazt egy elsőválasztónak, aki az elmúlt 8 évben nőtt fel állampolgárrá, mondjuk a piacgazdaság: mindennél súlyosabb korrupciót, intézményesített tolvajlást, mindazt ami tökéletes ellentéte a szabadversenynek. Mit jelent neki a plurális demokrácia és a köztársaság intézményrendszere? A pártfinanszírozást. Mit jelent neki a reform, a modernizáció (amire pedig olyan ritkán nyílt alkalom, mutatkozott lehetőség a magyar történelemben): adóemelést, megszorítást, és semmi egyebet. Ugyanazokat a teljesen diszfunkcionalis, rothadó állami intézményeket látja maga körül most is, mint nyolc éve. A lendületes reformerként pózoló Gyurcsány gyávasága olyan abszurd, hogy elárulta azt az öszödi beszédét is, amelyben pedig pont az állami csecshez kondicionált választóik reményeinek (amúgy nagyon is kívánatos és helyénvaló) elárulásáról szónokolt. Más kérdés, hogy ez elsőválasztónkat valószínűleg nem zavarja, de az egy maradandó károsodás, ha a modernizációhoz a megszorításon kívül nem tud mit társítani.
Vagy mit jelentenek ennek az elsőválasztónak a pedig olyan hangoskodva képviselt emberi jogok? Gumibotot meg könnygázt. A magyar demokrácia elmúlt húsz évében egyetlen egyszer fordult velem elő, hogy szűkebb baráti körömben valakit minden előzmény nélkül, teljesen ártatlanul, pusztán járókelői mivoltából fakadóan egy csapat rendőr kisbuszba vágott, megvert, 72 óráig fogvatartott, az ügyészség pedig, minden törvényes megfontolásra fittyet hányva előzetesbe rakott két hétre. Nem a háromhetente ülésezős, koronaúsztatós hortista rezsim alatt, hanem egy szocialista-liberális koalició kormányzása idejében. Pár nappal később a rendőri akciókért felelős rendőrkapitányt a liberális városvezetés kitüntette, a parlamentben pedig ugyanezen párt emberi jogilag borzasztóan elkötelezett képviselői a korábban hasonló rendőri elbánásban "részesülő" fideszes szóvivő esetén gúnyolódtak.
Mit jelent a tolerancia? Akadémikus pökhendiséget, és a lehető legálságosabban félreértelmezett politikai korrektség nevében felállított tabukat. Mit jelent az esélyegyenlőség? Az előbb említett értelmiségi arroganciát, kombinálva a pár bekezdéssel feljebb taglalt intézményesített mutyizással.
És lehetne sorolni még nagyon hosszan azokat az eszményeket, amiket ez a politika lejáratott. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, ha hirtelen fasiszta Jobbikok, Magyar Gárdák, nyíltan antiszemita, rasszista alternatív nyilvánosság nő ki a földből. Ha egy egész generáció kezdi tagadni nem csak, hogy a liberális értékeket és eszményeket, de magát a polgári demokráciát is. Ez tünet, nem pedig orbáni ármány. Ha szembe akarunk szállni a nyugati civilációnk értékeit tagadó fundamentalizussal, ahogy Bolgár is szeretné: "A magyar politika manapság csakis annyiban lehetne más, hogy a demokratikus rendszert elvileg és gyakorlatilag is támadó szélsőjobbot megpróbálja egyértelműen, fenntartások nélkül, és közösen elszigetelni.", akkor bizony nem tüneti kezelésre van szükség (a Jobbik elszigetelésére), hanem az okot kell megszűntetni, az MSZP képviselte végtelenül amorális, cinikus, és ezért destruktív politizálást kell kiírtani. Már csak azért is, hogy teret kaphasson valami új, ami esetleg valóban képviselni tudja a szabadelvű értékeket.
Természetesen semmi garancia nincs arra, hogy a Fidesz vagy bárki más jobb lesz, hogy ők nem lesznek korruptak és antidemokratikusak, de ők nem is a liberális eszmények nevében politizálnak. Nem tudják tönkretenni a magyar demokráciát azzal, hogy kiírtják az iránta való érdeklődést, neadj isten esetleges igényt is az emberekből, ahogy az MSZP tette.
És visszatérve Bolgár Györgyre: az is álságos, ha ő demokratikus elköteleződést kér számon az LMP-n, mert azok nem hajlandók összefogni a demokráciáért az MSZP-vel. Hol maradt ez a számonkérés az MSZP-vel szemben az elmúlt nyolc évben? Bolgár Úr műsorában és irásaiban a legritkább esetben merültek fel azok a kérdések és problémák, amiket fent soroltam, és ha meg is történt, minden egyes alkalommal azzal az egyetlen félmondattal lettek lesöpörve, hogy dehát a Fidesz is. (Persze naivitás ilyesmit számonkérni Bolgár Györgyön, hiszen nem független újságíró ő, hanem csak a párt egy eszköze, amin keresztül az elvtársak intézték a napi politikai játszmáikat. A Pravda. Én a Drága Bolgár Úr műsorában csak olyan MSZP-s politikust hallottam megszorongatni, mint Szanyi, Karsai vagy Szili, Gyurcsányt vagy Lendvait például sosem.)
Hadd térjek még vissza az irására is röviden. A záró félmondattal egyetértek teljesen: "Mert ha nem sikerül [közösen elszigetelni a Jobbikot], akkor hamarosan tényleg egészen más lesz a politika.". De hangsúlyozom, csak a mondat második felével. Abban az értelemben, ahogy az LMP szeretné, én nem szeretném, hogy más legyen a politika. A politika maradjon demokratikus és szabad, a liberális értékeken nyugvó (amibe bele kell férnie annak is, hogy akár egy fasiszta párt képviselje a nézeteit, betartva a törvényeket persze). Ilyen, ideológiai értelemben, Magyarországon jelenleg a Jobbik képviseli a lehet más a politika eszméjét, és ez tőlem a lehető legtávolabb áll. Abban az értelemben viszont, hogy eltűnhet az MSZP féle politizálás, igenis lehet más a politika! Ezért, aki demokrata, az a második fordulóban az MSZP ellen szavaz.
Az utolsó 100 komment: