Megértem Terike nénit, akinek mindennap ellopják a tyúkját a cigányok, pedig neki az a tyúk a megélhetése. De Terike nénit még másik egymilliószor lopják meg ugyanezeken a napokon, amiért nem hogy a szavát nem emeli, hanem teljesen természetesnek tartja. Meglopja az orvos a hálapénzzel, meglopja a monopol helyzetben lévő, nem tiszta piaci viszonyok közt működő gyógyszertáros, meglopja a számlát nem adó vízvezetékszerelő, a minimálbérre bejelentett programozó, a kimutyizott állami pénzen alkotó filmrendező, a korrupt választott képviselői, a falu határában zsebre igazoltató rendőrök stb.

Ugyanis a magyar társadalom így működik: privilégiumok kusza átláthatatlan szövevénye, ahol minden egyes privilégium arrol szól, hogy kinek mely lopásai fölött hunyunk szemet. A korrupt állami tisztségviselő nem emeli fel a szavát az orvos hálapénze miatt, aki meg cserébe nem kifogásolja az őstermelőktől intervenciós áron felvásárolt búzát, az őstermelő elnézi az MMKA nevű maffia tevékenykedését, azok cserébe szó nélkül hagyják a mindenféle kibulizott DJ szövetségeket, szerzői jogvédő truppokat, akik meg nem tiltakoznak a BKV vagy a MÁV vízfejeiben semmittevő tízezrek miatt, akik meg szó nélkül tűrik a középosztály ingyenes felsőoktatás vagy alanyi jogon járó GYES formajában intézémenyült lopását. A magyar társadalom erre epül, ez a legfontosabb rendező elve, hogy mindenki meglophat valahogyan mindenkit. Ez a legvidámabb barakk modellje, ahol a társadalmi szerződés ezeknek a privilegizált csoportok közötti kis kölcsönös meg nem támadási szerződéseknek az összessége. Ezeket megkötöttük még Kádár alatt (sőt!), és időközben elhangzott nagy szavak ide vagy oda, de az elmúlt húsz év kevés kivételtől eltekintve összes politikai intézkedése ennek a status quonak a fenntartására irányult.

De mindig is volt a társadalom legalján egy kis százaléknyi ember, akik viszont hogy ha bárkit is meglopnak, rögtön mindenki - köztük Terike néni is - rettentő öntudatos, európai értelemben vett citoyen lesz, a magántulajdon szentségét bármi áron megvédő polgár. Innen pedig egy lépésben jut el az Az én adómbol?! típusú felhorgadásig a szocpol apropóján. Ugyanezek az emberek húsz-harminc éve ott lopták szét a gyárat ahol tudták. Hol vannak ők akkor, amikor számon kéne kérni a saját választott képviselőiken a felelős gazdálkodást, vagy hol van ez a polgári öntudat amikor öngondoskodni kéne? Miért nem aggódik így senki a magántulajdon szentségéért, amikor fogyasztóként megkárosítják versenyellenes intézkedésekkel?

Minden nap minden egyes pillanatában meglopjuk egymást, méghozzá leírhatatlan volumenben (és mindeközben mítoszokat fabrikálunk arról, hogy igazából a zsidók lopnak meg minket, meg a nemzetközi nagytőke hordja szét az országot, vagy a Szíriusz galaktikus ellenségei). Az intézményesült lopás rendszerébe pont csak a lumpenbűnözés nem fér bele. Irónikus.