A cigányt nehéz szeretni. Nem ad rá okot. A cigány ugyanis éjjel (és persze nappal is) csapatostul egymássla üvöltve, vagy danolászva megy az utcán, mert az ő ostoba állatagyát ez kellemesen ingerli. Azt pedig leszarja, hogy eközben ezer kisgyereket ver fel álmából, akik aztán bepisilnek, akkor lehet újra megágyazni, nedves porszívóval kiszippantani a pisit, az meg persze belerohad a tartályba, és egy hét múlva sorsolással kell eldönteni, ki fogja kiüríteni.

Ha viszont a cigány mégis csendes, metrón, buszon, villamoson, akkor annak a pénztárcánk általunk viselt tulajdonjoga látja kárát. Mert az ő munkát nem ismerő setét agyában, csak ez az egyetlen, közvetlen pénzkereseti forrás homálylik felfele, leszarja, hogy.

A cigányt ezért eleve kívánatos üldözni, igazoltatni, megmotozni, talált pénzárcánként egy-egy gumibottal megbaszni, másodjára egy-egy börtönévvel megbaszni, harmadjára pedig kivégezni. A szépen, csendben virrsztó, mástól ellopott pénztárcával nem rendelkező cigánynak pedig további jónapot kívánunk s.k.