bár pollner az össznépi szájtépés felfüggesztésére buzdít, a világért se fejezzük be pont a játék közepén (mert játszani jó). szal két dolog még kikívánkozik a szép nemes kezdeményezés kapcsán.

az egyik, hogy, ahogy pollner helyesen írta, a konferenciák azon csodálatos emberi, szociális képződmények, rituálék közé tartoznak, ahol a résztvevők tudják, hogy az előadók tudják, hogy mindenki tudja, hogy teljesen mindegy, hogy ki ad elő mit, de a struktúrát, a homlokzatot mégis fent kell tartani, mert az tartja össze az egészet. természetesen mindig vannak eltévedt résztvevők, akik számára valóban relevatív információk hangzanak el, n.b. szakmai információszerzésre használják az eseményt, de az a helyzet, hogy lényegében ők azok, akik a szakmai önképzés, tájékozódás legkevésbé hatékony módját választják, illetve valójában testidegen elemként funkcionálnak a konferencia szervezetében, lévén totálisan félreértik a helyzetet.

a másik pont, pedig, a tanulságok előzetes levonása. bár számomra nem ismert, hogy milyen fórumokon lett a konferencia meghirdetve, de enyhén félrepozícionáltnak, alulkommunikáltnak tűnik, amennyiben a fél web2.0-ügyi bélogkör az előző posztban ismertetett kérdéseken kérődzik/zött. ilyen kvázi-demokratikus, nyíltkommunikációs, hovatovább participatív témákban, mint a web2.0, ahol és amelyben pillanatok alatt százan kétszáz helyen szednek morzsákra információdarabokat (értsd: mindenki mindenbe beleugat), a helyes stratégia az opinion leaderek (nem egy-kettő, hanem az összes, nincs olyan sok) idő előtti involválása, nb. participálása (bármennyire is nehézkes), és a kommunikáció szinkronizálása, egyértelmű üzenetek megfogalmazásával és konzisztens közlvetítsével. ekkor sem kerülhetők el az elégedetlenkedő felhangok, de a leaderek a reputációjukkal jobban el tudják végezni a csillapítást, mint egy db szervező pláne, ha teljes mértékig a magukénak érzik az ügyet s.k.