kiindulási pontként feltételezve, hogy az nemzett utód nemére való tekintet nélkül, minden szülőnek elérkezik az életében az a pillanat, amikor a lemenő nyelvét kell a konnektorból kifelé irányuló mozgásra bírni, vagy amikor a távirányító rubikkockaként való funkcionálását kell meglehetősen higgadt tárgyilagossággal szemlélni a mozgás-koordinációs fejlődés kezdeti szakaszában lévő, amúgy tündéri ujjacskák között...

tehátha genetikailag általánosan programozottnak tekinthető a vezetékes áram mindenáron megnyaláson, vagy az élettelen műanyag- és fémtestek működésének manipulatív kibelezésen keresztüli megismerésének vágya...

szóval a nap kérdése: mikor és miért érkezik el aza pont, amikor nőnemű egyedek R sugarú érdeklődési köréből kicsusszannak a mechanika és elektro-/szabályozás-/számítástechnika amúgy pompás világába tartozó dolgok, illetve mikortól és miért állnak az idült gadget-analfabétát megcélzó fejlődési pályára?

a tisztelt kivételeket a megfejtésként várt memetikai modell felvázolásakor tekintsük elhanyagolhatónak s.k.