én is. miután már az egész hazai bélogszcénakazal szétvesézte, smiután már anyámtól is megkaptam a linket, ezúton közlöm kiérlelt és magozott gondolataim a ferencbélogról.

mottó:  "Klára odaült mellém, és azt mondta, hogy szerinte ezt nem így kell csinálni, sokkal érdekesebb lenne, hogy ha ahelyett, hogy arról írok, hogy mi fog történni az előttem álló napon, inkább arról beszélnék, hogy mi történt a mögöttem hagyott napon."

kezdjük azzal, hogy bár értem sztahanov üzleti analógiáját, de tényleg csak és kizárólag vélelmezett elsődleges célja szerint tekinthető üzletinek; formáját, eszközeit nézve nem, és ez pont elég, hogy a jónép ne üzletinek kezelje. (megjegyzés: ha ferenc bélogja üzleti, akkor a hazai tematikus bélogok egy része szintén üzletinek tekinthető, amennyiben a postok alól enyhén kitüremkedik a karrierépítés és a potenciális üzletszerzés szándéka.) és már itt is vagyunk.

ez a kettősség, üzleti bélog némileg pártszínű, de mindenképpen személyes fürdőköntösben, az amiből az ereje, illetve hatásossága gyön. a hivatalos médián keresztüli kommunikációs politikai faszkolódástól begőzölt népnek valóságos felüdülés egy tiszta emberi hang:

Szerintem a kutyának a kertben van a helye, ott érzi jól magát. Viszont
tél van, és Toto most lesz csak 3 hónapos, úgy döntöttünk, hogy
napközben bent lehet, de éjszakára valahogy érzékeltetjük vele, hogy
kijjebb van a helye – például az előszobában. [...] Csakhogy amikor tegnap éjjel hazajöttem Barcsról, azt látom, hogy a kutya a hálószobánkban alszik
édesdeden, Klára pedig anyai melegséggel a szemében azt mondja, hogy hát
szegény kutyának nem lehet kint a hidegben. És én, egy pillanat alatt
megtörtem, és elfogadtam, hogy ma éjszaka Toto kutya a hálószobában
aludjon.

ezaz! erre van szükségünk, emberből lévő, ágybavizelő kutyás, moziélményt (és nem nemzetet) megosztó, emilresajátkezűleg válaszoló politikusokra. az egolog az, ahova mégcsak a kislábujját tette be eddig személyesen a politika, a hagyományos sajtó kietlen, sivár, atomfelhős, napszélfútta tájaihoz képest még szűz, napsütötte, érintetlen, virágpillangós rétnek számít, ahol hús emberek ontják magukból kifelé saját élményeiket és gondolataikat, amiket szintén hús emberek, szerepek és az egokifejezésen túli szándékok nélküli illatként szívnak magukba. ferenc harmonikusan belesimul e idilli háttérbe, nincs a testén azbeszt-otthonka, nem buggyan ki mögüle egy háromfejű pr-tanácsadó, nem öli verbálisan az ellent. szép így együtt a többiekkel.

de vajh meddig őrizhető meg e természeti szépség? meddig olvashatunk politikaiüzenet-védőpajzs és hónalj-gumicsizma nélkül egy pártpolitikusi egologot? vajon meddig hisszük el egy politikusnak, hogy a tüzelő kutyáját meghágta a szomszédban lakó cézár, és mikortól tekintjük majd politikai programbeszédnek, amikor arról ír, hogy zserbóevés közben letört az egyik koronája? elkerülhető-e a hamarost elburjánzó pártpolitikus egologok elkerülhetetlen végzete, a médiaszakemberek által 25 millió+áfáért, közvéleménykutatási adatokon alapuló, best practices elemeket is magábafoglaló polpr-módszertan szerint tervezett és precízen kivitelezett műanyag verbál-élményfürdővé válás?

ugye nem s.k.