RE:blog

Jelentem, már nem fáj, csak csíp. Még rutinosan összezár a bürokrácia az állampolgár előtt, és nem túl jelentős anyagi kárunk is származhat abból, ha nem 100% felkészültséggel futunk neki, de semmi komoly.

A gyerek útlevele mindjárt lejár, és bár EU-n belüli mászkáláshoz nem kell, de nincs még személyije, csináltassunk neki újat.

Gondoltam, ha a Sziget Fesztiválnak van mínusz harmadik napja, akkor ez a projekt is megérdemel egy ráhangolódást, így beugrottam a helyi okmányirodába, és megkérdeztem, hogyan kell kivitelezni a dolgot.

• Mondták, ha a régi útlevél nem járt le, az elég, ha lejárt, anyakönyvi kivonat, személyi igazolvány, lakcímkártya. A gyereké. Magyarországon a gyerekenek alapból nincs személyijük, viszont a fiamnak van egy még érvényes útlevele, ezt az akadályt a megkerüléses technikával hárítottuk.
• A gyerek útlevelének elkészítéséhez mindkét szülőnek jelen kell lennie.
• De ha az egyik szülő ír felhatalmazást, akkor a másik szülő eljárhat egyedül. Kaptam egy ötödik generációs fénymásot papírt, amin a rajta van nyilatkozat szövege, csak ki kell tölteni és alá kell írni.
• Az útlevél elkészítése 20 munkanap, plusz postázás, ha ennél gyorsabban kell, akkor rá kell dobni egy kis extra zsetont, és irány a központi okmányiroda, mert csak ott van gyorsaság. Számolgattam, gyorsabban kell.

A szülői nyilatkozathoz összegerebélyéztem az adatokat, és legépeltem újra szépen, nem vagyok kényszeres, de valahogy rosszul esett volna, ha a széjjelfénymásolt papír kipontozott helyeire kellett volna beszorongatni a betűket. A doksit átküldtem Egyik Szülőnek, aki kinyomtatta, aláírta, hazahozta. Szóltam a gyereknek, hogy feküdjön le, mert másnap korán fog kelni.

Ma reggel felkeltettem a gyereket korán, hogy korán a központi okmányirodába érjünk, egy életben elég egyszer megtapasztalni azt, hogy nyitás után 5 perccel érkezel, és már negyvenen vannak előtted.

A Központi Okmányiroda 15 perccel a hivatalos nyitva tartás előtt nemhogy nyitva, de tele volt, legalább 10-15 perce már dolgoztak. Állami cégtől ez meglepő, például nálunk a Posta reggeli nyitásához atomórát lehet igazítani, nem lennék mostanság a helyükben, biztos megzavarta őket a szökőmásodperc.

Mondtam a fiamnak, üljön le szép kényelmesen, lesz most egy kis ideje, de alig játszott le két kör 2048-at, már hívtak is minket.

• Csináltak róla fényképet.
• Megpróbáltak ujjlenyomatot venni, egyik kezéről sikerült, másikról nem. Nem számít mondta az ügyintéző, úgyis még 14 éven aluli.
• Át lettünk irányítva a másik ügyintézőhöz, aki a továbbiakat bonyolítja.

Már egy játékot se tudott a gyerek végigjátszani, sorra kerültünk.

• Nem jó a szülői nyilatkozat, mert vagy kézzel kitöltöttnek kell lennie, vagy két tanúval kell aláíratni.
• Szerintem ez hülyeség, miért váltaná ki a kézírás a tanúkat, elképzelem, hogy a szülő, aki külföldre akarja szöktetni a gyerekét a házastársa elől, azon csúszik el, hogy nem tud egy papírt kézírással kitölteni - mert persze senki nem ellenőrzi azt.
• Viszont itt sokkal szebb formanyomtatványt kaptam, címeres fejléccel.

A gyereket hazavittem, munkahelyén egyik szülőt felkerestem papír kitöltésének foganatosítása végett, és mivel hemzsegtek a tanúk, illetve a formanyomtatványon ott volt a hely, kettővel még pluszban alá is írattuk, aztán visszarobogtam.

A portás adott "visszatérő" jegyet, de a sorszámosztó gépnél rutinosan húztam simát is, és ez bejött, mert a simával előbb sorra kerültem, a fényképes ügyintézőhöz, aki azonnal átirányított egy kettes fázisúhoz.

• Mivel nincs ujjlenyomat, csak 1 évig lesz érvényes az útlevél, ha lenne ujjlenyomat, 5 évig lenne az.
• Ha postázzák, még plusz pár nap, vagy be lehet menni érte, minden külön értesítés nélkül.
• Azért felírták a telefonszámomat.

Szóval nemsokára lesz útlevél, de jövőre mehetünk egy újabb kört, remélem, addig kinő az ujjlenyomata a gyereknek.

Ha a fővárosi autós közlekedés nem lenne katasztrófa, meg se kottyant volna az egész, mert talán az eddigiekből nem tűnt ki, de a Központi Okmányiroda, azaz új nevén a KEEKH Személyes Ügyfélszolgálat elég flottul működik: előbb kinyitnak, sok ügyintéző van, normális tempóban tudnak dolgozni. Kipróbáltabb versenyzők már a Nyugaton érezhetik magukat.

Mára ennyit, jövőre veletek ugyanitt!

Engedjétek meg, hogy röviden méltassam azt a politikai marketing terén nyújtott kivételes teljesítményt, miszerint viszonylag rövid időn belül nem is egy, de kettő olyan, egész életérzést, politikai programot magába sürítő, ráadásul frappáns módon egyszavas jelmondatot sikerült megalkotnia pártunknak, amelyek mindegyike - bár ellenkező előjellel - soha nem látott embertömegeket tud megmozgatni.

Rezsicsökkentés

Csodafegyver, 90-es IQ vagy 150 ezer Ft nettó jövedelem alattiak azonnal megértik és magukévá teszik. Lehet ragozni, pl. rezsiharc, rezsidémon, de minek. Egyszavas ballada Walt Disney módjára happy endre kifuttatva: a szóösszetétel első tagja felveti a problémát: nyomor, számla, hóvége, amit a második azonnal megold: kevesebb lesz, több marad, habzsi-dőzsi, süti-ropi-tánc, avagy eszünk-iszunk-szivarozunk.

Meg kell említeni, hogy a lebonyolítás is első osztályúra sikerült, ugye, a kormány nemcsak előírta a szolgáltatóknak, hogy mennyivel csökkentsék áraikat, hanem hogy jobban belássák a csalán férfiasságra gyakorolt gyógyító hatását, még szelfit is kellett publikálniuk viszkető rúdjukról, jelesül feltűnő színnel rá kellett írniuk a számlára, hogy mennyivel lettek megrövidítve.

Praktikusan persze a rezsicsökkentés nagyjából semmit nem ér, a legjobban a magas rezsijű háztartások jártak jól, a kisjövedelműeket a 27%-os ÁFA sokkal jobban érinti stb.

Internetadó

Az internetadó kitalálásának közvetlen oka nincs, szükség nemigen van rá, mert az ebből befolyt adó kiszorítható volna fél stadion árából, mások szentül hiszik, hogy az USA-kitiltásos korrupciós botrányról akarják elterelni a figyelmet, de ez kb. annyira hatásos, mintha arról, hogy bepisiltünk, úgy akarjuk elterelni a figyelmet, hogy be is kakszizunk. Az elméletem az, hogy a pozitív marketing triviális feladatán felül - erre alkalmas ellenzék híján - a kormánynak magának kell gondoskodnia arról, hogy kritikus hangok is teret kapjanak. Ezen törekvést két eszközzel érik el: diplomáciával (aktív és passzív EU- és USA-ellenesség, Norvég Alap zaklatása stb.), és a lakosság mozgósításával. Utóbbi eszköze az internetadó.

Nyelvileg egészen hasonló a rezsicsökkentéshez. A szóösszetétel első tagja a csillogó okostelefonokat, barátok által küldött vicces macskás képeket idéz fel képzeletünkben, amit az utálatos, sőt, riasztó jelentésű második tag egyszerűen megsemmisít.

Az internetadó a rezsicsökkentés továbbfejlesztett változata, úgy adóztatja meg a szolgáltatókat, hogy az közben a felhasználói árak nem csökkennek.

Ebből is látszik, a célcsoport a középosztály, akiket ahogyan pár százalék kiadás-csökkentéssel nem lehet megnyerni, úgy párszáz forint plusz kiadással sem lehet megriasztani. Igaz, eredetileg nem volt 700 Ft-os korlát, így egy átlagos háztartás 50-60 eFt internetadóra számíthatott volna, ami már számukra sem elfogadható, de valószínűleg ezzel sem az volt a cél, hogy azzal rémisztgessék a lakosságot, hogy ennyit kell majd fizetniük, mindenki tudta, hogy ez az összeg hibás, hanem inkább az, hogy az adó irreális mértékéből minél jobban kitűnjön: ez az ötlet is abszolút végiggondolatlan, akárcsak a kormány többi ötlete, amelyek hasonlóan előkészítés és mindenféle körültekintés nélkül születtek (persze kivéve azokat, ahol le kellett nyúlni valamit - trafikmutyi, szerencsejáték-koncesszió), így az internetadó túlmutat önmagán, felidézi a kormány összes többi hibáját, bűnét.

Az internet kipécézése azért is volt jó választás, mert a megtestesült antitézise magának Orbán Viktornak: idegen tőle (modern technológia, nemzetek feletti közösség, testiségtől mentes, tisztán szellemi dolog) és veszélyes rá (szólásszabadság, tájékozottság, humor), ráadásul ez az egyetlen dolog, amely minden középosztálybelit érint így vagy úgy: sokaknak munkaeszköz is, de szinte mindenkinek szórakozási forrás (Facebook, YouTube, sorozatok letöltése, Skype stb., és persze okostelefon sincs internet nélkül), így ebbe a mindenbe tenyerel bele.

Csak gratulálni tudunk a kormánynak a két hívószó kitalálásához, kivitelezéséhez. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Aki a Szabad Magyarország díjat idén kapja, az nem más, mint az, aki Orbán Viktor elhíresült tusnádfürdői, "A munkaalapú társadalom kora kezdődik" című beszédét írta, előkészítette.

Indoklás: a beszédíró megtalálta az egyetlen lehetséges módot, miként feketítse be Orbán Viktort az EU és a demokratikus világ előtt: hogyan bizonyítsa rá azt, hogy nem demokrata.

Amíg a választott kormány intézkedései jogszerűek, addig a rendszer jogi úton támadhatatlan, a kétharmados parlamenti többség ha kell, alkotmányba is foglalja akár a legmeredekebb dolgokat is. Itt nincs mit tenni. Az EU nem tud mit kezdeni efféle esetekkel (ld. Berlusconi). Az emberek unják a politikát, még ha ezrek is vonulnának az utcára tüntetni, este hazamennek, a Közgép pedig másnap megint megnyer egy pármilliárdos kiírást. Itt sem várható eredmény.

"A harc útja: ügyesen támadni az ellenség gyenge pontjait" - mondja a tanítás. A gyenge pont: Orbán Viktor olthatatlan elismerés utáni vágya. Ügyesen támadni: szájába adni egy vállalhatatlan gondolatot, elrejtve, álcázva, nem feltűnően. Ezért a szövegíró megírta az "Én, Orbán Viktor fújom a passzátszelet" című nótát, kitalálta az "illiberális" hívószót (biztos még emlékezett rá, hogy Orbán Viktor mennyire brilliánsnak tartja az efféle szavakat, lásd "a választás eredménye nem illegitim, de illegális"), ami ráadásul a liberálisok hergelésére is kiválóan alkalmas - ennek a mixnek egy vanabi konzervatív államférfi nem tud ellenállni. Nagy önteltségben hősünk nem vette észre, hogy míg eddigi beszédei, egyes mondatai (pl. "oszt annyi") csak utaltak rá, és elemzőknek kellett kihámozni belőle, hogy nem híve a demokráciának, ezzel a beszéddel ő maga mondta ki magáról ugyanezt egyértelműen. Ami nagy csúfság, főleg hogy nemcsak büszke rá, de még követendőnek is tartja. Touché.

Még egyszer, gratulálunk a szövegírónak, hibátlan munkát végzett.

Gondolom, ismeritek a sztorit, Uj Péter 2008 januárban ezt írta a Tokaj Kereskedőház borairól:

Nem csak az íz miatt, pedig az is elég volna, simán, egy kiadós zokogáshoz: savanyú, buta, eloxidált izék, rossz minőségű, mindenféle resztlikből összehordott alapanyag, szürkerothadás plusz egy kis szerencsi cukor, dohos hordók, hanem hogy itt tartunk még mindig, tizennyolc évvel a kommerszek után, magyarok százezrei isszák büszkén, sőt, áhítattal a szart; ez van megetetve (itatva) a sokat szenvedett néppel, és legalább kétszer (vö.: állami vállalat) meg kifizettetve vele, be van magyarázva a legsuttyóbb demagógiával, jobbról és balról is, bőven, hogy ez a nemzeti kincs, ezt így kell csinálni, mindannyiunk pénzéből, és ez nekünk jó, nagyon jó, és végül még jó pofát is kell vágni hozzá, ünnepélyeset. Így alázza meg az ország lakóit (alattvalóit) a görénykurzus fél liter alkoholtartalmú italon keresztül.

Forrás: Népszabadság

A Tokaj Kereskedőház beperelte az újságírót a cikk miatt, akit a magyaroszági bíróságok frankón el is meszeltek rágalmazás, majd becsületsértés címszóval, egészen Strasbourgig kellett menni, hogy kiderüljön: a "szar" vélemény, és mint ilyen, szabadon hangoztatható. (Azért azt megnéztem volna, amikor UP bocsánatot kér egy üveg aszútól.)

A strasbourgi felmentő ítélet indoklása hibás, kénytelen vagyok felülvizsgálatot eszközölni.

Az ítélet hibás volta ma reggel derült ki számomra, amikor elcsíptem egy erősen PR-szagú riportot a Jazzy reggeli műsorában. Amikor bekapcsolódtam a műsorba, éppen a Tokaj Kereskedőháztól beszélt valaki arról, hogy

• a cégnek új menedzsmentje van,
• akik belső auditot rendeltek el, ennek során feltárták, hogy több esetben megszegték az előírásokat, különböző évjáratokat és fajtákat házasítottak, ezért az összes tételt felülvizsgálják,
• továbbá már folyik a technológia korszerűsítése, például beruháztak modern hűtőtartályokra.

Akit lemaradt erről a PR-műsorról, az elolvashatja ugyanezt a Tokaj Kereskedőház weboldalán, de inkább a Népszabadság témába vágó cikkét javasolnám a képbe kerülés végett. A rádióinterjú slusszpoénja a lekonf volt: "X.Y-t, a Tokaj Kereskedőház jogi képviselőjét hallhatták". Nem egy marketinges, nem egy borász, nem a termelésvezető, vagy nem a cégvezető hivatott megjeleníteni a céget, hanem a jogi képviselő. Úgy érzem, ezen a PR-on még kicsit reszelni kell, mindenesetre a Tokaj Kereskedőház új vezetésének sok sikert kívánunk a munkához. Úgy a borászatihoz, mint a jogihoz.

Összefoglalva: a Tokaj Kereskedőháznál pancsolták a borokat és nem volt megfelelő a technológia sem. Nos, nincs más hátra, mint hogy fentiek alapján levonjam a következtetést: amikor Uj Péter "szar"-nak nevezte a Tokaj Kereskedőház borait, nem a véleményét fogalmazta meg, hanem tényt állapított meg.

Hetero vagyok, mióta felágaskodott az értelmem, a lányok érdekelnek, visszatekintvén legényéletemre, leginkább a helyes kis alacsony magyar lányok, kerek fenekű, barna hajú lányok, hej! Aki nálam jobban hetero, az csal. Ezt érdemes előre leszögezni, nehogy az legyen, hogy a magamfajtát védem, nem. Merthogy azokhoz szólnék, akik a hétvégén kimentek a fölvonuló buzikat gyalázni.

Hát ti mi a rossebet csináltok? Én csak azt látom, hogy ott vonulnak a buzik, akiknek van ez a rendellenességük, hogy rossz felé kanyarodik a szerszámjuk. Régebben ezért az ostobák abajgatták őket, de erről lassan leszoktak, mert a buziság se nem fertőző, se nem gyógyítani nem lehet, de még olyan nagyon nem is kínoz, egyre komfortosabb manapság buzinak lenni, szinte már ők is elfeledkeznek róla, csak amikor otthon teregetnek, ott veszik észre, nem kerül a szárítókkötélre melltartó. Ezért a a békességért ők most hálásak, és örömükbe' felvonulnak, és velök megyen jónéhány hetero is, akik szintén örülnek, hogy immáron senki senkit nem háborgat ilyen apróságok miatt. Azok is mennek, akik csak szeretnek így zenére masírozni, ráadásul ingyen, fene a jó kedvüket.

De ti mi az ángyom térgye kalácsát kerestek ott? Ott óbégattok oldalt, hogy ez így nem jó, meg úgy nem jó, mert nem lesz gyerekük. Hát normálisok vagytok? Hogyan lehetne gyerekük a buziknak már? Majd ti csináltok nekik? Meg azon jajongtok, hogy ez lesz a kötelező. A buziság. Hát elmentek nektek otthonról? Hát hogy' az égbe lehetne ezt megcsinálni? Felsorakoztok szépen a Fő téren, aztán minden második letérdel, a párja meg mögé áll, hajrá, aki meg nem, azt ütik korbáccsal, hogy csináld már, hékás?

Komolyan mondom, nekem ég a pofám, micsoda haszontalanságokon pörögtök. Mert ha kimentek a Békemenet ellenibe, és azt kiabáljátok, hogy nem köll az orosz erőmű csilliós hitelből, az rendben van. Vagy ha a Bajnai majálisára mentek, és odakiabáltok párszor, hogy adja vissza a libások pénzét, az is rendben van. Ezekre van esély, hát, ha nagy nem is, de ki lehetne vitelezni, főleg, ha Orbán meg Bajnai elhúzna a véres alkonyatba. (Akkor már Gyurcsány is, nehogy arra hivatkozzon majd, hogy nem kérte ezt tőle senki.)

De hogy a buziktól mit akartok, az nem világos. Miért csak tőlük? Miért nem vonultok fel a heteró legényemberek ellen, a buzikhoz képest többen is vannak, meg könnyebben lehetne családjuk, gyerekük? Vagy miért nem öltöztök ki szépen, fogtok virágot a kezetekbe, és veszitek célba a szingli nőket, hogy huncutságokat súgjatok a fülükbe, aztán ahogy jönnek sorra a dolgok, végül boldog családot alapítsatok?

Vannak ezek a mésékelten vicces gyerekek, akik azt mondják, hogy biztos látens buzik vagytok, haha, de jót nevettem ezen, nagyon szellemes, csak nem igaz. Én inkább azt keresném a helyetekben, hogy ki ültette bele a bogarat a fületekbe, ki volt az, akibe annyira szerelmesek vagytok, hogy képes volt világ marháját csinálni belőletek, lélekszakadva rohantok olyanok ellen morogni, akikkel semmi dolgotok, sőt. Ha kényszerít titeket erre, akkor kóstoltassátok meg vele a férfiszerelmet, ha nem, akkor csak hagyjátok ott, keressen más barmokat.

Ti pedig üssétek el valami hasznosabbal az időt ebbe' a bitang melegbe', a vízbe bele szokás mászni, a sörből meg inni köll, ne keverjétek össze!

Felhívott egy régi barátom, mert technikai problémái adódtak a weboldalával, amiről úgy gondolta, hogy én csináltam neki, miközben pedig nem. Mondta, hogy a közeljövőben újat szeretne csináltatni, segíthetnék neki ebben is. Kicsit beszélgettem vele, próbáltam felzaklatni, hogy mint kereskedő (bútor, régiség), az internet számára nem valamiféle egzotikus technikai újdonság (a kiemelt szavakból egy sem áll meg), hanem az üzletének a fő színtere. Ezért ha tetszik, ha nem, bele kell rázódnia legalább annyira, hogy csak néha kelljen valakinek a tanácsát kérnie. Persze rátolhatná a teljes melót egy social média szakértőre, de az ember a fő tevékenységét nem szokta kiszervezni. Nagyobb cégek gyakran követik el ezt a hibát, vesznek húsz deka szociálmédiát a boltban, aztán csodálkoznak, amikor a parizer vége jut nekik.

Erre a lelketlen marketingre találtam egy példát, a Tescoét. A két kép közül az elsőt e-mailben kaptam (pontosabban a spam folderem átnézése közben találtam):

A másik a beharangozott Facebook-oldalon volt:

Amire felkaptam a fejemet, az az e-mail tárgya: "Kérdezzen Talmácsi Gábortól és nyerd meg dedikált kesztyűjét!". Nem értek a marketinghez, de ha már az sem tiszta, hogy tegezzük vagy magázzuk a közönséget, akkor sok jóra nem számíthatunk. Az pedig, hogy ez a két banneren, de egy mondaton belül sincs eldöntve, a munkavégzés alaposságát jelzi.

A vizuális kivitelezés is hasonló odaadást sugároz: átgondolatlan színvilág (narancssárga ruha a rikító bordó előtt), feszélyezett műmosoly -- valahogy az az érzésem, hogy a két kreatívba fotózással együtt nem raktak bele több fél óránál.

Az akció tartalmáról most nem értekeznék, nem vagyok képben, mennyire nagyszerű dolog Talmával facebook-chatelni egy órácskát, és ha az anyukám elküldene dedikált Talma-kesztyűt vásárolni, akkor sem tudnám, mennyi pénzt vigyek magammal.

Azért remélem, a PR-manager szép PowerPoint-prezentációt készített az eredményekről, és megkapta a nagyszerűen sikerült social media kampányért a megérdemelt prémiumot!

Sajnos nem vagyok szakértő a témában, így csak pár ellesett trükköt tudok bemutatni, de nem az oktatás a célom, csak a jelenség bemutatása.

Alapíts egyesületet hangzatos néven, adj ki nyilatkozatokat, szerepelj médiában! A név nagyon fontos, nem szabad, hogy ki lehessen bújni alóla, legyen generikus, semmi szóvicc, semmi híres ember, a legjobb, ha állami szervezet nevére hasonlít: Magyar Miacsodák Egyesülete, Magyarországi Miacsoda Egyesület. Innentől nem kétséges, ki képviseli a miacsodákat az országban. Kicsit sótlan, de ne finnnyáskodjunk.

Na persze az, hogy pár önjelölt barom mit gondol, senkit sem érdekel. Ezért minden nyilatkozatban hivatkozni kell, na nem a tagságra, hanem a névben megjelölt társadalmi csoportra. A miacsodák nevében javasoljuk, hogy ez meg az legyen. A miacsodák azt gondolják, hogy így meg úgy. A tagság létszámának említését kerüljük el, konkrét számot soha ne mondjunk, legfeljebb az egyesület nevében megfogalmazott csoport becsült létszámát.

Weboldal kell, de kerülni kell az olyan formákat, ahol a látogatók hozzá tudnak szólni: fórum, blog, facebook-csoport.

Vonjunk be celebritásokat, híres embereket, de csak óvatosan. Az emberek később kiléphetnek, puccsolhatnak, csak a gond van velük. Elég pár kirakatbábu, vagy legjobb olyan celeb, aki nem tag, csak megjelenik valami rendezvényünkön. Ezért bátran fizethetünk is, így a fellépő nem fog törődni azzal, mit csinálunk, ha a számlát rendesen kifizettük egyébként.

Egy egyesület piaci értéke a legitimáció, ezért olyan szervezetekkel - például a kormánnyal - kell összefogni, akik ebből hiányt szenvednek, cserébe viszont hatalmat szerezhetünk. Például ha a kormány egy rendeletet hoz, amiben a miacsodák érintve vannak, támogassuk azt, dolgozzunk ki részleteket, értelmezzük, gondoljuk tovább. Ne akarjunk kizárólagos szakértők lenni, ebből a szerepből hagyjunk partnerünknek is.

Arról nem tudok sokat, hogyan lehet pénzt szerezni ilyesmivel, de gondolom pályázatok, adományok, egyszázalékok útján. Ezt a tevékenységet végezzük diszkréten de intenzíven.

A legfontosabb eleme a módszertannak az akció. Erre jó példa a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete, akik meglátták a lehetőséget az oktatás körüli kavarásban, észrevettek egy hézagot, és ajánlást fogalmaznak meg egy új tantárggyal kapcsolatban. Az, hogy a kormány, sőt az alkotmány szövegét használták fel, nagyon ügyes húzás: védik magukat, hivatalosnak tűnnek, és a kormányt is támogatják. Nagy jövőt jósolunk ennek a formációnak, ha Keszei Sándor tévés szerepléseit módszertani szempontokból elemezzük, felfedezhetjük, hogy igazi profi játékossal van dolgunk.

Nem lenne teljes a poszt, ha nem említenénk a műfaj koronázatlan királyát, Magyar Művészeti Akadémiát. Ők annyira profik, hogy az MTA-t ki tudták tolni a helyéből, és pozíciójukat az alkotmányban rögzíteni, ami, lássuk be, gyönyörű sportteljesítmény.

Török Gábor langyosnál is langyosabb ún. politikai elemzéseit ki kellett már írnom magamból, mert régóta bassza a csőrömet az óvatoskodásnak ez a mesterfoka, amely szintű semmitmondás még meteorológusoknál tavasztájt sem tapasztalható, ráadásul professzionális teljesítményként van eladva.

Mivel nem vágyom sem az irodalmi lexikonba bekerülni, se nem fizetést nem húzok leütött karakterszám után, és nem utolsó sorban a szívem is úgy diktálja, hogy ne irigységgel, hanem szeretettel forduljak embertársaim felé, ezért aztán mindig csordultig tel' keblem örömvel, ha helyettem írnak meg egy témát, ráadásul vállalható színvonalon, így most is.

Édes Néném,

mindig érdeklődéssel figyeltem azokat a szelíden óvatos elemzéseidet, amelyekben a legordasabb és -cinikusabb húzásokban is képes voltál meglátni a lágyító humánum lehetőségét, és az „egyrészt-másrészt” dekázással döntetlenre menteni a menthetetlent is.

Olvasnivaló: Sánta kutyák ügetője avagy válasz Török Gábornak - Pézsma blog

Most, hogy a probléma míves módon megfogalmazásra került, és itt még mindenképpen megemlíteném a Török Gábor Smiling Behind People című képfolyamot is, ahonnan illusztrációnk származik, nem maradt számomra más, mint a fikciós műfaj. Elképzeltem, hogyan kommentálta volna Török Gábor a történelem különböző eseményeit kortárs politikai elemzőként.

Bár Dózsa György "büdös paraszt" jelzővel történő felcímkézése az uralkodó elit jobbágyásággal szembeni meglehetősen éles szembenállását jelzi, a tüzes vaskorona szimbólum azonban egyben Dózsáék partnerként történő elismerésének gesztusa is, amely egy jövőbeni, egyenlő felekként lefolytatandó tárgyalás lehetőségét vetíti elő.

A Német Birodalom egyre markánsabb érdekérvényesítő hozzáállása, amellyel a saját és szövetségesei ügyeit kezeli, semmiképpen nem értelmezhető egy háború felé vezető út első lépésének, inkább csak kirakatpolitizálás, amely a világháború elvesztése okozta lelki sebek begyógyításául szolgál. Ezt jól példázza a határok módosításának békés módja, amelyet az anschluss esetében népszavazás előzött meg, Magyarország vitás ügyeinek rendezésekor pedig Németország csak közvetítő szerepet vállalt, a határrevízió konkrét részleteit mindig az érintettek alakították ki közös megegyezéssel.

A kérdés most az, hogy István a nemzetiségek ügyében elfoglalt megengedő álláspontjához hasonló türelemmel kezeli-e a vallásét. A keresztény vallás, amellyel még István is csak ismerkedik, a szeretet és a megértés vallása, ám az ideológiát könnyen felülírhatja az egyházi lobbi érdeke. Azonban ne feledjük, Koppány támogatottsága még így is nagyon erős, Istvánnak nem érdeke erőszakos eszközök bevetése, mert egy esetleges fegyveres konfliktus kimenetele az erőviszonyok alapján nagyjából kétesélyesnek nevezhető.

Akinek van kedve, a kommentekben kiélheti saját törökgábor-elemzési hajlamait.

Minden óra számít, és ez most nem a hasonlatokban gyakran felbukkanó túlzás, mint pl. "ezer éve nem láttalak", nem. Most tényleg minden óra számít, mert az emberiséggel és különösen a magyarországi politikával egyébként mit sem törődő idő - valószínűleg tudtán és akaratán kívül - feladván semlegességét, az egyetlen tevékenységével, aminek kifejtésére képes, a telés-múlással, ezzel a normál körülmények között passzívnak számító tevékenységgel most a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről fogalmaz meg maró gúnyos kritikát, mindaddig, ameddig Schmitt Pálnak megvan a doktori címe.

Ne szüntessük meg ezt a kegyelmi állapotot! Nincs az a szóvicc vagy fotómontázs, ami az idő most bemutatott performanszához (jobb híján illessük ezzel a műfaji megjelöléssel) felérhet, a szatíra leggyilkosabb formája ez, amikor semmit nem kell tenni, mert egy dolog egyben saját maga paródiája is, méghozzá milyen sziporkázó paródiája!

Minden óra ajándék, maradjon ez így, minél tovább - persze csak amíg van mit parodizálni. Utána lesz más dolgunk is, de addig élvezzük a műsort.

Jocó rám csetelt ma délelőtt:

Joco: jár a credit
ern0: mire
Joco: felettünk egy emelettel a Bazilika plébániaja van
Joco: minden nap bekopognak ilyen szatyros nénik, hogy "dicsértessék", és elkezdik nyomni
Joco: és így félbe kell szakitani őket, hogy bocsánat, de a plébánia egy emelettel feljebb van
Joco: ami amúgy ki van írva
ern0: megvan még a "fogorvos" tábla?
Joco: ma kiírtuk, hogy fogászat
Joco: szóval: jár a credit
ern0: oké, bezsebeltem, ez a sztori megfelelő fizetség, nem tartozol semmivel
Joco: akkor dicsértessék
ern0: mindörökké, ammen

Még 2000 környékén történt, hogy az iroda, ahol Jocóval és másokkal együtt melóztam, szerencsétlen helyen volt, pont a lépcsőfeljáróval szemben, ráadásul ugyanazon a szinten volt valami nagy cég ügyfélszolgálata. Naponta többször nyitottak ránk a szomszéd cég ügyfelei, és kezdték sorolni a panaszaikat, amire nem voltunk igazán kíváncsiak, mi csak szép csendben programozgatni szerettünk volna. A forgalom az idő múltával nem lankadt, így kitaláltuk, hogy kirakunk az ajtóra egy elterelő táblát. Felmerült a részletes szöveges tájékoztatás lehetősége, aztán feltűnő színű nyilakban is gondolkodtunk, de végül is az én ötletemet fogadtuk el: "Fogászat". 100% hatékonysággal működött.