Tegyük fel, hogy egy állami vállalatnál vagyunk vezető beosztásban, és kihasználva pozíciónkat, minél több pénzt akarunk kilopni belőle. (Svéd olvasóink kedvéért: ez életszerű szituáció.)

Az alábbiakban a lopás kivitelezésének három verzióját mutatjuk be. Cikkünkben nem térünk ki a lopott pénz tisztára mosásának módozataira, csak a lopási technikákra, azok hatékonyságra koncentrálunk. (Mivel nem vagyunk naprakészek adózásból illetve -csalásból, tisztelettel felkérjük kommentezőinket az adatok pontosítására.)

I. Fantomcég

Ügymenet: Egy hajléktalant felbérelünk, hogy alapítson Kft-t, melynek ő lesz a tulajdonos-ügyvezetője. Két lehetőség adódik: vagy ismerős ügyvédet bízunk meg a cégalapítással, vagy megfürdetjük az ügyvezetőt, hogy ne legyen gyanús. Az állami cég innentől megrendelésekkel látja el a Kft-t, pl. tanulmányok írása. Ha a tanulmányoknak ténylegesen meg is kell lenniük, akkor azt egyetemistákkal megírathatjuk. A Kft semmiféle adót, járulékot nem fizet, ezért évente új céget kell alapítani.

Költség: Évente egyszer költségként jelentkezik a hajléktalan munkadíja, fürdetéssel együtt 10-30 eFt, és a cégalapítás díja, 70-150 eFt. Tanulmányonként 50-200 eFt az egyetemista munkadíja.

Bevétel, nyereség: Egy 100 MFt-os tanulmányért a Kft (ÁFÁ-val együtt, melyet nem fizet be) bruttó 125 MFt-ot kap, ebből jön le a tanulmány megírásának a díja illetve az alapítási költségek arányos része.

Hatékonyság: közel 125%

II. Off-shore

Ügymenet: Egy adóparadicsomnak számító országban alapítunk egy céget, valamely tucatnevű (Szabó, Kovács) rokonunk vagy barátunk nevén. Az állami cég innentől megrendelésekkel látja el az off-shore céget, mint fent.

Költség: Cégalapítás díja, országtól függően 150-300 eFt; tanulmányonként 50-200 eFt az egyetemista munkadíja.

Bevétel, nyereség: Minden kiszámlázott 100 MFt-ból 85-90 MFt marad adózás után, ebből jön le a tanulmány megírásának a díja illetve az alapítási költségek arányos része.

Hatékonyság: kb. 85-90%

III. Munkabér, prémium, végkielégítés

Ügymenet: Saját magunknak és általunk felvett ismerőseinknek magas munkabér, rendszeres prémium valamint nagy összegű végkielégítés kifizetése. Ismerősünket célszerű olyan területre helyezni, ahol egyrészt nem feltűnő, ha nem csinál semmit, másrészt ha már úgyis a cégnél van, akkor bonyolítsa saját maga az ügyet: a HR terület vezetői pozíciója a legmegfelelőbb.

Költség: Munkabér különféle járulékai, ismerősünk tényleges fizetése, ismerősünk foglalkoztatásának egyéb kiadásai (számítógépe, egyéb munkaeszközei stb.)

Bevétel, nyereség: Havi 10 MFt nettó fizetés kivételéhez hozzájön ismerősünk "fizetése", mondjuk, 200 eFt. 10 200 eFt nettó fizetés 19 336 eFt bruttó munkabérből jön, ki, aminek teljes költsége (nyugdíjjárulék stb.) 25 816 eFt.

Hatékonyság: kb. 39%

Összegzés

Mint a fentiekből kitűnik, az első módszer 100% feletti hatékonyságú, viszont ennek az az ára, hogy rendszeresen okirathamisítást kell elkövetnünk, ezért ezt az utat csak azoknak javasoljuk, akik gyakorlottak a gazdasági bűncselekmények elkövetésében.

A legtöbb érv a pénz off-shore cégbe történő kipumpálása mellett szól: az ügylet teljesen legális, és még a hatékonysága is méltányolhatónak mondható. Korrupciós botrány kipattanása esetén nehezíti a nyomozó szervek dolgát, hogy idegen országban futnak össze a szálak.

A harmadik módszer nagy előnye, hogy pénzmosást nem igényel, mivel az legális, leadózott munkabérként jelentkezik. Ami ellene szól, az a rendkívül alacsony hatékonyság, és a magas rizikó faktor (pl. ismerősünk megtartja magának a teljes "fizetését"). Akkor javasoljuk alkalmazásának megfontolását, ha a CSR (Corporate Social Responsibility) szempontok fontosak számunkra: a költségek (szja, nyugdíjjárulék, stb. formájában) tisztán az államkasszát gyarapítják, ami az ország érdekeit, a nemzet felemelkedését szolgálja, bár az is igaz, hogy annak meg a nagy részét mások úgyis ellopják (vagy éppen mi magunk).