Több mint fél éve tűnt fel a hazai médeia-láp magányos lecsapolójaként, azóta rendszeresen, nagy akkurátussággal szikézi széjjel a különböző hazai sajtótermékekben megjelenő ökörségeket, emellett lassan maga is primer tartalom-gyárrá vált. Még a Goldenblokkbeli sikere előtt, egészen pontosan egy hónapja beszélgettünk el Stanley Ukridge-dzsel, a Verbális Numerák mögött álló ismeretlennel igen kurrens téma2.0król: a médiakritikáról, citizen és hagyományos médiáról, júzer generálta tartalomról, satöbbiről.

RE: Miért kezdtél el blogot írni?

Ukridge: Érdekelt, hogy működik a sajtó, és úgy gondoltam, hogy legjobb, ha nem magányosan teszem, hanem egyből megosztom a közönséggel, amiket tapasztalok. Ez egy médiakritikai blognak indult, de most már beleveszek más közéleti témákat is, amik a sajtón kívül érdekelnek.

RE: És volt valamilyen eset, ami lökést adott ahhoz, hogy elkezdjed?

Ukridge: Nem volt ilyen. Az első sztori, amiről tudósítottam, az a polónium-ügy volt, ami véletlenül pont akkor esett meg Londonban. De ezen keresztül nagyon izgalmas dolgokra jöttem rá, arról, hogyan működik a világsajtó a hard-news kategóriában.

RE: Korábban azt írtad, hogy nem vagy újságíró. Nem is dolgozol sehol a médiában?

Ukridge: Nem, nem dolgoztam soha lapnál sem újságíróként, sem szerkesztőként, sem fotósként. Illetve csak olyan mértékig vettem részt, hogy egy kifejezetten szakmai lap szerkesztő-bizottsági tagja voltam, de ez nem a napi- és közéleti sajtó kategóriájába esett.

RE: Miért Verbális numerák a blog címe, és miért vagy te Stanley Ukridge?

Ukridge: A mottója blognak, hogy "Médiakritika és közélet számokba fojtva." - ezt próbálná kifejezni a Verbális Numerák, de ez amúgy csak egy hirtelen jött név volt. Stanley Featherstonehaugh Ukridge, egy P.G.Woodehouse által írt novellafolyamnak a főhőse, de ez is csak úgy jött, egyszerűen csak szeretek ilyen regénykarakterekben gondolkozni.

RE: Az interjú elején az inkognitód megtartását kérted, és ezt a Verbális Numerákban is tartod. Ennek okáról egy pár szót mondanál, különös tekintettel arra, hogy a citizen journalizmussal - amibe te is bele-bele kóstolgatsz - szembeni egyik ellenvetés a névtelenség, arctalanság. Ha nem inkognitóban tennéd, akkor nem tudnád csinálni?

Ukridge: Nekem személyes és nem strukturális okaim vannak: van saját szakmám, emellett rengeteg minden mással foglalkozom, és nem vagyok benne biztos, hogy mindenütt jól venné ki magát, hogy én ezekkel a témákkal így foglalkozom. Ha megnézzük pl. a külföldi A-listás bloggereket, akkor látjuk, hogy a döntő többségük az újságírásból, a tömegtájékoztatásból érkezik, az írással, újságírással kapcsolatos a munkája, és a neve egy megalapozott brand, amit a blogon folytat, kiterjeszt. Én nem vagyok újságíró, az én nevem nem jelent ilyen brand-et, ami előny lenne.

RE: Most nem, de mondjuk fél év múlva, amikor már x lap szemléz a blogodból?

Ukridge: ...végül is a Ukridge is brand. De egyébként egy kis csapattal újságalapításon dolgozunk, aminek az egyik ága ez a blog. Ha megalakítjuk ezt az újságot, akkor nyilván nem Ukridge-ként fogok szerepelni, de akkor már nem is fog zavarni, mert a mostani tevékenységeimet föl fogom függeszteni. Ami pedig a névtelen újságírást illeti: ha ki lenne írva, hogy Tóth Kázmér vagyok - ahogy ki is van írva, hogy Kovács János, persze nem vagyok az -, akkor mi lenne? Akkor hitelessé válna az a rengeteg minden, amit írok, így meg nem az? Egy orgánum hitelességét a múltja adja meg. El lehet olvasni, hogy miket írok, milyen forrásokra támaszkodok, és ki-ki eldöntheti, hogy mennyire hiteles. Talán az indulásnál számíthat, hogy valaki álnéven bloggol, vagy odarakja a nevét, de ahogy megyünk előre az időben, egyre csökken ennek a jelentősége.

RE: Miért a NOLblogon írsz?

Ukridge: Eredetileg saját blogmotoron akartam csinálni, de aztán úgy döntöttem, hogy szolgáltatónál kezdem, és később átköltözöm egy saját oldalra. Aztán nem költöztem át, mert beszívott ez a bloglét... És azért a NOLblog, mert hiszek abban, hogy a minőségi blogtartalom és az oldschool újságírás között itthon is egyre szorosabbá válik a kapcsolat, és az egyetlen magyar hagyományos média, amelynek van saját blogtere is, az a Népszabadság online és a NOLblog páros.

RE: Ez a prekoncepciód valósággá válik?

Ukridge: Igen, amikor elkezdtem blogolni, akkor a Népszabadság maximum hetente egyszer szemlézte a blogokat, és maximum két bekezdést vettek át a szombati lapszám Fórum rovatába, azóta ez kezd kibővülni, emellett a NOL-on egyre gyakrabban emelnek ki akár címlapra blogbejegyzéseket a többi tartalommal azonosan kezelve. A NOL szerkesztői ráéreztek, hogy mik azok a témák, amelyek a NOLblog-közösséget érdeklik, és nagyon előremutató módon kiemelten foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel: saját anyagot is gyártottak, és minden minőségibb postot kiemeltek.

RE: Sose akartad kibővíteni a VN csapatot egy közösségi bloggá?

Ukridge: Elég individualista műfaj, amit csinálok, és így van ez jól. Viszont valamilyen más módon próbálok valamilyen közösségi dolgot csinálni. Egyre több a minőségi tartalom a hazai blogok között, viszont a blogszféra kiszolgálói, a szolgáltatók, csak a háttér megteremtésében gondolkodnak, esetleg csinálnak egy címlapot, de azt is zömében valamilyen algoritmus alapján frissítik. Szerintem olyan gyűjtőhelyet kellene csinálni, ami csak a minőségi tartalmakra mutat rá, amik egy valamilyen szintet megütnek. Ezzel sokkal több olvasót lehetne becsábítani a blogszférába, ha nem kell x címlapon átverekednie magát, hanem egy kiválogatott tartalmat kap.

RE: Ez feltételez egy szerkesztőséget, amihez emberek kellenek - amihez pénz kell...

Ukridge: Így van, munkáról beszélünk, de első körben nem feltétlenül kell hozzá pénz.

RE: Akkor te hiszel a szerkesztett tartalomban, és nem feltétlenül ebben a népidemokratikus, web2.0s újhippizmusban.

Ukridge: Tök jó dolog a web2.0s újhippizmus, a világon semmi baj nincs vele. De igen; hiszek a szerkesztett tartalomban, és ezért is hiszek abban, hogy az oldschool újságírásnak van jövője, hogyha az minőségi.

RE: A hazai minőségi tartalom elérte azt a kritikus mennyiséget, amire már lehet építeni egy ilyen metaszolgáltatót?

Ukridge: Azt hiszem igen, de lehet, hogy tévedek- Mondjuk, ha bármilyen ügyben az angol, vagy német, vagy francia nyelvű blogokat nézi az ember, akkor bődületes a minőség- és számbeli különbség. Ha pl. a tematikus blogokat nézzük, egészen elképesztően szűk témákban komoly minőségi blogok tömkelege van. Médiakritika területén példaként mondhatom a Biased-BBC-t, ami egy dologgal folgalkozik: a BBC pártosságát leplezi le. Hatalmas olvasótábora van, még angol parlamenti képviselők is olvassák.

/a folytatás/