Míg az interjú első részében még csak a szőrös felszínt borotváltuk, most a médielmélet és -gyakorlat iszamos belsejébe hatolunk Stanley Ukridge-dzsel.
RE: A saját tartalom előállítása elég időigényes folyamat, és eleve hosszú bejegyzéseket is írsz. Mennyi időt fordítasz a bloggolásra?
Ukridge: Hát igen, erre kell időt szánni. Én írom, hogy mikor, melyik cikkre mennyi időt fordítok, és látom, hogy napi átlagban másfél órát töltök vele . De elég sokat tanulok belőle a blogszféra és a média működését illetően.
RE: Rendszeresen elemzed saját blogod működését, és azt írtad, hogy a statisztikákból az tűnik ki, nem kifizetődő hosszú, oldschool cikkeket írni.
Ukridge: Valószínűleg azért, mert nem írok elég jó, több embert vonzó hosszú cikkeket. Ha sokkal jobban tudnék írni, akkor sokkal több ember olvasná.
RE: Van-e valamilyen hatása annak, mit csinálsz? Csak a Népszabadság válaszolt valamelyik postodra?
Ukridge: A Népszabadságban, különösen a GKM felé hajló anyagok tömkelege jelent meg, amelyek közül az egyik számomra messze túlzásba ment anyagot kritizáltam meg, a mobilkoncessziók ügyében, amit elküldtem a lapombudsannak. Nem mondom, hogy ez az én érdemem, és lehet, hogy nem is így van, de azóta nem látom ezt a fajta nagyon elfogult pártosságot a Kóka és a minisztérium irányába. Ezen kívül az MTI és az sg.hu is reagált egy-egy postra, ahol megköszönték, és ennyi. Illetve volt még a Reflex magazin, ahol észrevették, hogy kritizáltam a terméket, amire nem reagáltak hivatalosan, hanem anonim kommentelőként, kb. 20 nicken megtámadták a blogot, valamennyi a Verlag Dashöfer kiadó hostjáról érkezett. Ahogy én sem találom még a helyemet mint médiakritikus, ugyanúgy a médiák sem találják a viszonyukat egy médiakritizáláshoz. Például még mindig nem tudom, hogy médiakritikusként kell-e jeleznem a kritizáltaknak, hogy írtam róluk. Nem tudom, hogy nemtűnik-e önreklámnak, "Nem elég, hogy kötözködik, még e-mailt is ír. Ha nem válaszolunk, megírja, hogy nem válaszoltunk...".
RE: Idehaza nem létezik médiakritika?
Ukridge: Az ÉS-ben van tv-, illetve rádióműsor kritika, a Népszabadságban Szerbhorváth György írt tévékritikát, azonban az írott sajtó kritikájáról nem tudok.
RE: Egyébként szükség van rá?
Ukridge: A legtöbb ember nem tudatos médiafogyasztó, amíg nem ástam bele magam, addig én sem voltam az. Pont azért kezdtem el, hogy megértsem, hogy működik ez az iparág. Elképesztő patterneket és működési módokat lehet fölfedezni, ha az ember odafigyel. Ebből persze egy olvasónak nem fog annyi lejönni, mint nekem, aki több időt tölt el ezzel, de fontosnak tartom, hogy az olvasók is megismerjék, hogyan működik a média. Hogyan lehet egy cikkről eldönteni, hogy az valós-e, komoly-e, hihető-e, teljes körű-e, pártatlan-e - ehhez próbálok példákat mutatni.
RE: Ha elfogadjuk, hogy a média is hatalmi ág, akkor mennyiben hitelesen jelenhet meg saját maga kritikája a médiában?
Ukridge: Nem tudom, György Pétert kérdezd meg, én ilyenekkel nem foglalkozom... (röhög)
RE: Téged az ilyen strukturális elmélkedések, a mostanában meglévő habzás a citizen journalism és web2.0 tárgykörében nem foglalkoztatnak, inkább a gyakorlat embere vagy.
Ukridge: Nem. A hagyományos média aktuális helyzete, és jövője foglalkoztat, ezért is olvasom rendszeresen Pollner blogját, aki ezekkel a kérdésekkel rendszeresen foglalkozik.
RE: A Kármán-ügy kapcsán írtad, hogy meg kell védeni az elhiteltelenítéssel szemben. Mekkora esélye van egy ilyen egyéni, vagy közösségi akciónak egy mondjuk Index, vagy Népszabadság címlapal szemben?
Ukridge: Ezek párhuzamos dolgok. Nem arról van szó, hogy az Index, vagy bármelyik média elsöpri a blogokat. A hivatalos médiákat sokkal többen olvassák - még -, a blogszféra lassan egyre több olvasót fog magának szerezni. Persze nem hiszem, hogy rövidtávon veszélyeztetik a blogok a véleményformáló elit pozícióját, de ha látják, hogy valaki foglalkozik velük, tükröt tart, akkor kevésbé engednek meg bizonyos dolgokat maguknak. Igaz, hogy nekik ezerszer több olvasójuk van, de mégis kellemetlen, ha nálam mondjuk ötezren elolvassák azt a cikket, ahol tételesen szétszedem az ő címlapsztorijukat.
RE: Ahol a profitot a pina hozza, meg az, hogy Tamáska az apjával hált, ott értelmezhető egyáltalán ez a szó, hogy kellemetlenség?
Ukridge: Szerintem igen, mert ezeken belül a hitelességre törekszenek. Az Index például úgy bulvárosodik, hogy közben hiteles marad. Ha azt írják, hogy kétfejű kutyát szült a rém, akkor ott a fotó, és tényleg megszülte a kétfejű kutyát a rém, szöges ellentétben más bulvárlapokkal, ahol a szerkesztő álmodja meg ezt.
RE: A Matáv sztori kapcsán tettél egy tényfeltárói kísérletet, felszólítottad az olvasó közönséget, hogy szolgáltassanak információkat. Mi lett ennek az eredménye?
Ukridge: Több informátor is jelentkezett, akik nagyon súlyos, akár nemzetközi médiát is érdeklő, izgalmas, egymást kiegészítő információkat mondtak, de a problémám az volt, hogy nem sikerült más forrásból megerősítést szereznem, így nem írtam meg a sztorit.
RE: További tényfeltáró jellegű próbálkozásra nem emlékszem. A Matáv-sztori tapasztalatai miatt nincsen?
Ukridge: Egyfajta tényfeltárásnak gondolom azt is, amikor publikus információk közötti összefügésekből vázolok fel dolgokat.Szívesen végeznék igazi tényfeltárást, de ez egy személyes blog, nehezen tehetem meg, hogy két hónapig egy témán vagyok, napi másfél órában. és addig nem írok semmit. Meghal a blog, mire meglesz az anyag. Például írok egy cikket - gyakorlatilag azóta, mióta elkezdtem a blogot -, egy húszezer szavas cikket, ami sorozatban megy föl. Háromnegyed éve írom, amikor van egy kis időm, haladok vele, de nem tehetem meg, hogy megállok a bloggal.
RE: Mi a jövő, tervek, satöbbi?
Ukridge: Egy jelentősebb redesignt szeretnék csinálni, illetve ezen a szerkesztett tartalmú dolgon egyre erősebben dolgozom, a szükséges első lépéseket már megtettem.
Utolsó kommentek