afölött már behunyjuk a fülünket, hogy nagyjából egyik rádió sem bír olyan ritka képességekkel megáldott hírolvasót magához csábítani, aki fel tudna olvasni két percnyi szöveget két mondatot helyes hangsúlyozással; rendszeres meseolvasóként átérezzük a feladat nehézségét (apropó, kereskedelmi forgalomba hozott mesealbumon is tudunk mutatni szövegnemértéssel súlyosbított szólásmondásnemismerésből fakadó hangsúlyhibát, zárójel bezár), mert belátjuk, hogy egyrészt az előadó-közönség kontaktust nélkülöző szituációban élőben produkálni igencsak stresszes, másrészt az írásjelek, amelyekből kimazsolázható lenne a kívánt hangsúly, valami félreértés folytán rendre a - már a hibásan felolvasott - szavak után kerülnek elhelyezésre. szóval ebbe már beletörődtünk, ha megszokni még nem sikerült (amennyiben önök azt tapasztalják jártukban-keltükben, hogy egy autóban a sofőr a híreket úgy hallgatja, hogy minden mondatot üvöltve megismétel, kérem, integessenek).

hasonló munkaerő-problémával küszködik az írott sajtó is: a jelek szerint sem a hírt importáló hírügynökségnél, sem az átvevő médiákoknál nem volt műszakban olyan szerkesztő, aki a marsi jégtömb méretét képes lett volna európai mértékegységre átváltani (játék: keressenek ellenpéldát!), akkor talán még meg is értettük volna a hírt, ez az én két centem.