mi a művészet? az egyik emberi konstrukció, amire inkább csak tippek léteznek, teljes bizonyosságú, végleges válaszok híjján valószínűleg mindörökké megválaszolatlan kérdések listáján marad a "mi a lét értelme?" és a "mi a web2.0?" tételek mellett. az egyik, sokak által vallott, pozitivista, ámde megkerülő válasz szerint, azt ugyan nem feltétlenül tudjuk, mi a művészet, de azt igen, hogy célja a végső és lehetőleg egyetlen, mindent magába foglaló igazság keresése az önkifejezés különböző formáin keresztül.

ahogy megismertem, úgy tűnt, csontos istván végletesen hitt a nem feltétlenül csak egyetlen, de mindenképpen végső igazság létezésében. emellett hitt a hozzá vezető útban, és hitt a cél elérésében is. életét ennek az útnak, ennek a keresésnek szentelte, valamint annak, hogy ne egyedül, hanem minél többen legyenek ott, amikor odaér. e hitét misszionárusként sugározta nem csak az úton így vagy úgy vele tartóknak, de mindenkinek, akivel kapcsolatba került.

számára minden, így a high-end, a művészet perfekcionista befogadása is az utazás része, a keresés eszköze, nem pedig célja volt. sőt, nála a fényképezésen, és (az itthon még a mai web2.0 pápákat is megelőzve elsők között indított és az audioforgalmazók között máig egyedüliként kizárólag alkalmazott) blogoláson túl, a kultúra terjesztése, a high-end show-k megrendezése, és maga a high-end egésze nemcsak a keresés, hanem az önkifejezés eszközeként is funkcionált. így vált kezében ecsetté a rendszer-installáció, művészi szemmértékké a zenehallgatás, így vált a művészet, a művészi önkifejezés maximálisan torzítatlan közvetítése és befogadása teljes értékű önkifejezési formává, művészeti eszközzé. eszközévé a végső igazság - mások végső igazság keresésének befogadásán keresztüli - keresésének.

tudván, hogy a keresést és talán magát a rátalálást bármilyen információ elősegítheti, teljes nyitottsággal és minden részletre kiterjedő odafigyeléssel tekintett mindenre, fogadott be, és dolgozott fel minden, számára információt hordozó művészeti felvetést, megnyilvánulást, kubrick filmjeitől kezdve, a korog végítéletén túl a zen-minimalison alapuló audiotervezésig. minden információmorzsát analizált, és helyére illesztett a nagy egészben, hiszen, mint vallotta: a művészetben nincsenek véletlenek, minden mindennel öszefügg. számára minden újabb összefüggés egy megtett lépés volt a cél felé. ennek érdekében a keresésben és befogadásban kompromisszumot nem ismerő, és ugyanezt másoknak ajánló, mi több, ugyanezt másoktól szigorúan elváró emberként, eltökélten haladt az általa belátott úton, az utazás során talált és létrehozott, általa erre alkalmasnak tartott eszközök segítségével.

eltökéltsége, kompromisszummentessége és energiája egy egész szubkultúra, az audiofil kultúra világra jöttét segítette elő kishazánkban, amely valószínűleg nélküle is megszületett volna, de egészen más karakterjegyekkel rendelkezne. szülőként segített a felnevelésében, majd szülői fájdalommal és értetlenséggel bár, de támogatta még a kamaszkor után óhatatlanul bekövetkező szülői háztól való elszakadás, és saját, külön útkeresésre való indulás után is.

mást nem tehetünk, csak kimondhatjuk: köszönjük istván, hiányozni fogsz, béke veled s.k.

interjú csontos istvánnal a tilos rádióban, a round midnightban
néhány gondolat csontos istvántól a dolce vitaban