akkor eljött az idő, hogy az év embereiként megtegyük, amivel már oly régen adósok vagyunk kedves olvasóinknak - a magunk szerénytelen, de egyszerű eszközével összefoglaljuk a forradalom2.0 mibenlétét, annak teljességében és összefüggéseiben:

- Good Morning.
- A BLESSING! A BLESSING! A BLESSING!
- No, No. please, please, please listen. I've got one or two things to say.
- TELL US! TELL US BOTH OF THEM.
- Look. You've got it all wrong. You don't Need to follow me. You don't Need to follow anybody. You've got to think for yourselves. You're all individuals.
- YES! WE'RE ALL INDIVIDUALS!
- You're all different.
- YES. WE ARE ALL DIFFERENT.
- I'm not.
- Ssssh. Sssh.
- You've all got to work it our for yourselves.
- YES. WE'VE GOT TO WORK IT OUT FOR OURSELVES.
- Exactly.
- TELL US MORE!
- No. That's the point. Don't let anyone tell you what to do.

[...]

Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt:

- Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?

És akkor ő intett nekik.

És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.

És a sokaság ezt kiáltotta: "Barabbást!"

És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: "A názáretit!"

A Mester pedig halovány lett és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott és torkából úgy bömbölt rekedten: ,,Barabbást!''; mintha azt hörögné: ,,Halál! Halál! Halál!''

Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit és mondá neki: "Te látod..."

Ó pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg.

remek karácsonyt kívánunk minden kedves év emberének s.k.