zderlan kukics nevobám
körcse duxni peregodám
pinki pukecs
dinki nakecs
dunte gensza perekáj

namostakkor mivan. mérnem alélnak el? hogy milyen elmaradottnak tetszik lenni a kedves olvasónak! pedig beleadunk apait-anyait, rendszergazdánk naponta rakja fel a legújabb szekuritipeccseket, dizájnerünk már a jövő év színeit használja, a legdivatosabb és legfrissebb amerikai tageket ültettük át magyarba, és az természetes, hogy a webkettőpontnullás auditról szóló aranykeretes tanúsítványunk ott lóg a falon az ügyvezető iroda párnás ajtaja mellett -- és a kedves olvasónak mindez nem elég.

a kedves olvasónak igaza van

és most nem azért, mert mindig, hanem esetileg. minden egyes esetben.

nincs az a verziószámú web, ami. magamon tapsztaltam. írtam én már sokmindenhová, magamtól, felkérésre, tudtommal és anélkül beidézve, egyedül, társsal és segédnégerként, diktálva, papírra és képernyőre, ingyen, szerény fizetségért és valag talicska tisztességes mennyiségű pénzért, vicceset, kőszakmait és ríkatót, dalszöveget, építő kritikát és tennivalólajstromot, kocsmai számla hátuljára, notepadba és webkettőpontnullába (na, elég, folytatnám, ha elült a taps), de aki olvasta, mindig tudta, hogy na, mámegin ezabuzi osztya aészt, mert a kedves olvasó nem lát mást, csak a betűket, amiből összeáll neki -- minden út rómába vezet -- az agyába' a szöveg, aminek ott már nincs megjelenési formája, hanem csak értelme, aminek minőségéért jobbára kizárólag a szerző a felelős. a -- főként írott -- szöveg ilyen kontextusban történő megjelenését találóan úgy nevezünk, hogy tartalom, ciberül

 

kontent

ráadásul ez utóbbi szó nagyon szépen kifejezi a rideg távolságtartást, azt a széles körben elterjedt szemléletet, amely mindössze a tart. szolg. gépezet egyik alkatrészének tekinti a tartalmat a webserver és az rss feed modul mellett, és ne tessék most nekem virtuális tollat ragadva felháborodott olvasói leveleket írogatni, hogy dehogy is, mert ha a tartalom oly' fontos lenne, akkor nem azon pörögne a fél blogszcéna (incl. re.blog.hu), hogy itt van a nyakunkon a webkettőpontnulla meg a podcasting, hanem mindenhol  élvezetes stílusban tálalva különféle érdekes témák kerülnének terítékre (amelyek között természetesen -- mértékkel -- szerepelhetne a webkettőpontnulla és a podcasting is), mint például a szexi nővérkék kérdése, vagy komisz kölykök elleni titkos hadviselési módozatok (mint a példák mutaják, nem áhítom én józsef attila szerelmi költészetének mélyelemzését), amely témák kapcsán mindannyian közösen elgondolkodunk az élet dolgain, hogy megszülessen végre már az eredmény, vagy nem, mindegy.
 
szóval fenti halandzsa versikém tényleg élvezhetetlen, akárcsak más -- amatőr -- tartalmak túlnyomó része. ezért aztán, még egyszer kihangsúlyoznám, és lassan mondom, hogy a bloggerek is értsék, nem számít, milyen a tálalás és technika, nekem jófajta

tartalom

kell ide. nem szövegből szőtt trendi betűszőnyeg, csak hogy legyen mit a webkettőpontnulla padlóra teríteni (oké, oké, ez nem volt valami meggyőző, a képekben történő fogalmazást még gyakorolnom kell), hanem először legyen meg a tartalmi koncepció, plusz picike írói tehetség (csúnya, kirekesztő álláspont, de válallom), utána jöhet a domainreg meg az install.

na, akkor viszont innen kíváncsi gyermek által öngyújtóval túlhevített hőmérőből kiugró higanyhoz szétgurulásához hasonlatosan fröccsenik szét a téma ezerfelé, az egyik lomhán rezgeti hasát a napfényben, egy papírlappal könnyen felszedhető, a másik befészkeli magát a padló repedéseibe, és milligrammonként kell összeguberálni, és még a következő lakónak is marad belőle (na, megy ez), lehet tovább agyalni, pl.

mindenki azt, úgy -- apropó, jelen sorok szerzője is jobban tenné, ha írás helyett krumplit kapálna --, olyan helyesírással (köszönömhogy) ír, amit, ahogy és amilyennel akar, a  jó szerzőkből előbb-utóbb profik lesznek, jó esetben nem, rossz esetben viszont elmennek búlvárlapokhoz pucér nők alá tréfás-gerjesztős szöveget írni, különben meg kuss legyen, ingyé' csak ez van meg a pofon, ésatöbbi, maradjanak velünk.