RE:blog

tóta w. árpád, korunk megmondóemberének archetípusa a múlt héten elérkezettnek látta az időt egy jól kiművelt verbális megsemmisítésre, ilyenológiailag (cright by árpád). az ilyenológusok már önmagukban megérnének egy külön posztot, üzleti szempontból is értékelhető egyházi gyakorlatuk méltán vívott ki közutálatot, tehát jogilag ugyan kockázatos, de page impressionileg hálás téma a szapulásuk. az adatvédelmi biztos által indított vizsgálat felzavarta az állóvizet az ilyenológusok körül, nagyjából rögtön perrel fenyegették meg az adatvédelmi biztost, mondván, hogy mit szól a belső egyházi ügyeikbe belefele. eza lépés kicsapta az egyházilag amúgyis alulméretezett biztosítékot árpádnál, nézzük, mindebből mit hozott ki a mi töviskoszorús publicisztánk. lecsó!

bővebben »

az aktuális licitböngésző körúton világossá vált: a 2.0 korszak hívókiáltását követve, a felfedezett licit-remekeket lehetőleg minél több emberrel kell megsharelni. tehát.

"Kézi gyátású műakotás ami ötvözi a múlt eredményeit a jelen igényeivel." írja korunk alanyi madmaxe, aki a népi kreativitást maximális sikerrel keresztezi technofil hajlamaival. az árverési adatlap magáért beszél s.k.

valszeg mindenki emlékezetében valahol megbúvik még a homályos élményfoszlány, amikor az "a szerelem és a halál témák összekapcsolódása kosztolányi költészetében" című tételt körmölte szorgosan az ablakokon bezúduló üde májusi napfényben fürödve két és fél órán keresztül. mindezt persze az előző héten vett, valójában nem is létező árnyalatú, már akkor is vállban enyhén szűk kék öltönyben/a lehetetlen határát súroló szabású fehér blézerben és sose hordott hosszúságú szoknyában (nem kívánt törlendő). a cipőről nem is beszélve.

node a lényegre térve: vajon ki találta ki ezt a faszságot, és miért van még mindig szokásban? miért kell 18 éves korban még messze értelmezhetetlen és felesleges körítéssel, ruhával súlyosbítani az amúgy is felfokozott vizsgadrukkot? s.k.

valószínűleg minden szülő2.0 elérkezik egyszer a transzcendens lelki és szellemi egyedfejlődésnek arra a fokára, amikor a testi egyedfejlődésnek megfelelő fokára jutott, önálló helyváltoztatásra képes utód feji szervének különböző idegen ojjectumokhoz különböző távolságokból történő ütődése is a legzenebb nyugalommal kerül befogadásra. mármint a szülő2.0 részéről. viszont ezen csúcsállapot eléréséig vezető, gyereküvöltéssel és milliszekundumos szívmegállásokkal kikövezett út megtétele során számtalan alkalommal merül fel a voltaképpen máig megválaszolatlan kérdés: milyen fizikai behatásokat képes még elviselni a gyermeki koponya különösebb megrázkódtatások nélkül? és főleg hogyan? s.k.

hiába, ez már csak egy ilyen pozitív hét: két őszinte elismerés2.0 egymás után. egyszer már volt alkalmam egy igen kedves levelezőlistán kifejezni ezirányú véleményemet, de ismétlés a rulez anyja.

szóval a vodafone emlékezetes 99-es pr antréja (bevezető kampány előtt kb. egy héttel ügynökség váltás, teljesen agyatlan és jellegtelen branding spotok (vagy hoafszba hívják ezeket)) nem kecsegtetett túl sok reménnyel reklámfronton: jön egy újabb egy köcsög multi, és költséghatékonyan hozza majd az anyacégtől kapott, béna reklámjait. ehhez képest mi van ma?

az van, hogy a magas hozzáadott üzleti értékű költséghatékonyságot sutba dobva, immáron ötödik éve, gyakorlatilag piacra lépése utántól egy köcsög multi készítteti, hagyja elkészülni magyarország legeredetibb, legtestreszabottabb, legkreatívabb (ha van még ennek a szónak értelme, akkor ebben a szövegkörnyezetben biztosan), legkarakteresebb, szóval nagyjából a legjobb reklámfilmjeit. a vodafone mer, és bár jópár kretén félrenyúlás is a polcra kerül, de nyer. a vodafone, valószínűleg a hazai kreatívok vérvörös álmaként, értelmet ad az amúgy megrendelői bábjátékra redukálódott reklámszakmának, és felüdülést az agyialapi pr-terrortól megfáradt tévénézőnek. ismétlem: az érdem nem a reklámcégé, mert bármelyik képes volna erre, hanem a megrendelőé. csak így tovább2.0 s.k.

az elemző kommandó még mindig bevetésen, addig a várakozás nyugodt perceiben nem tudjuk megállni, hogy az immáron lassan hazai guru2.0vá kinövő hírbehozó egyik postjának kommentjei közt fellelt gyöngyszem kapcsán fel ne vessük az eddig kínosan került kérdést.

hol a rákban van (mondjuk) a wiwben a user generated tartalom? netán a kapcsolati háló egyes éleit tekinthetjük tartalomnak? esetleg a userek által használt(hehe) fórumrendszert? vagytalán a userek bemutatkozó oldalait? 

ugye mehet ez is a diksnerribe? s.k.

mielőtt 2.0ra és akvizíciókra specializálódott független elemzőosztagunk teljesíti küldetését, és átértékeli a kialakult helyzetet, gyorsan közbeszúrunk egy őszinte elismerés2.0t: így kell ezt csinálni. kitalálni (vagy lenyúlni), megvalósítani, felfuttatni, eladni. csak egy baj van vele, kár hogy nem mi voltunk az alanyok s.k.

"Azzal, hogy Orbán kijelentette: kész visszavonulni, ismét bebizonyította alkalmasságát arra, hogy maradjon"

/Az igazi győzelem, írta Balavány GyörgyMNO, 2006, április 25./

"A plazmatechnológiával foglalkozó Pirkó József azt is elmondta, az a szerkezet, amit Gróf Spanyol Zoltán az elgondolás demonstrációjakor vízenergiával működő fémvágóként rendszeresen bemutat, egyszerű plazmapisztoly."

/plazmapisztoly jellemzése, pirkó józsef, index, 2006/

(eszpee lövése)

az oké, hogy megy a verseny az online hirdetéseket negligáló userek és a hirdetők között, éshogy az online hirdetési piac még messze elmarad az offlinetól, de most őszintén. miért készít többmillióért (ráadásul szar) reklámfilmet, és vesz mégtöbbmillióért másodperceket magyar televíziókban egy olyan ős, preweb2.0s, gyakorlatilag közmű-site, mint a startlap? s.k.