A tegnapi New Tech Meetup utolsó előadója valami origós csóka volt, aki bemutatta, hogyan gyúrtak rá az új címlapra: volt szemkövetés heatmapjának kiértékelése, meg egérmozgás-figyelés, vakteszt, ellenteszt, konkurrencia-elemzés és töredékszavazat-számlálás. Tudományos.

Mint ahogy a plastik.hu témával foglalkozó cikkéhez írt kommentemben ki is fejtettem, nem szoktam Origot olvasni, mert mindig az történik, hogy a címlapról nem tudok továbbkattintani, valahogy sosem találok az anyagok között olyat, amit szívesen elolvasnék. Így aztán le is szoktam az Origo címlapról.

Azt most ne feszegessük, hogy bár tényleg jobb lett a címlap (pl. már nincsenek 7 pixel magas betűk), ám ennek ellenére még mindig nem tudok kattinatni egyetlen cikkre sem - ezt majd megírja más, én pedig megbeszélem a pszichiáteremmel.

Viszont máshonnan eljutottam egy Origos cikkhez, és bár mi sem áll távolabb tőlem, minthogy bármely médiavállalkozásnak tanácsokat adjak (mármint: ingyen), de a cikk kapcsán úgymond "az utolsó csepp lefolyt a betelt pohár falán".

A cikk arról szól, hogy Orbán Viktor valami internetes videón osztja az észt spontán szalonnasütögetés közben. Már az alapszituációra is elindult a nyálképződésem, plusz a cikkben is szerepelnek étvágygerjesztő idézetek, érthető, hogy azonnal a teljes élményre vágytam, nosza... és ekkor jött a meglepetés:

a cikkből nem vezet link a szóban forgó videóra,

sem beágyazva nincs, se semmi. Miért? Több magyarázat kínálkozik:

I. Az Origo fenntartja magának a jogot, milyen videót nézhetek meg és milyet nem: Orbán Viktorosat például nem, legyen elég tőle az a pár idézet. Ezt azonnal el is vetettem, mert egyébként a cikk tökéletesen semleges hangnemű, az Origo pedig nem KlubRádió.

II. A szerkesztő elmulasztott linkelni. Ez is életszerűtlen, hiszen egy olyan cikknél, ami egy másik kivonata, alap, hogy odalinkelünk, egyrészt a hírforrás megjelölése így korrekt, másrészt ha valami baj van a tartalmával, nem minket piszkálnak miatta, hanem az eredeti forrást.

Sajnos, csak egy megfejtés maradt: egyes cikkírók-szerkesztők szakmai tudása nem üt meg egy bizonyos szintet. Tisztes középszer és lejjebb. Erre egy régebbi bizonyítékkal is szolgálhatok, az EU-parlamenti választások idejéből. Lementettem az Index és az Origo választási eredményekről készült grafikonját, íme:

A különbség szembeötlő: az Index ábrája rendben van, az Origoé viszont több sebből vérzik: a pártok logói picurkák, nincs a részvételi százalék feltüntetve, nincsenek az eredmények százalékban kifejezve, az egész kong az ürességtől (nincs kihúzva a legnagyobb adat teljes magasságra), viszont szerepelnek rajta többé-kevésbé felesleges dolgok: feldolgozottság, és a háttérben egy halvány cím valami pixelhibás lóval.

Téved, aki azt gondolja, hogy ezek nem nagy ügyek, mert Orbán Viktor videójára a lőtéri kutya sem kíváncsi (egyébként: igaz), és a grafikont még simán látják szabad szemmel a két dipotriás szemüvegesek is (egyébként: igaz). Valóban, ezeknek a hibáknak a hatása kicsi, viszont azt jelzi, hogy a szerkesztőségben valami nincs rendben.

A címlapváltás örvendetes fejlemény, de az üdvösséghez kevés.

update (Origo címlaprészlet, 2009. szeptember 4.):