De legalább megértettem, hogy miért számítanak fel a bankok kb. egyhavi tisztességes fizetésnek megfelelő összeget "folyósítási jutalék" címén. Ha utólag visszagondolok, mennyit tornáztattam az ügyintézőmet, plusz amit még a háttérben piszmogott az ügyön, simán kijön a bérköltség (főleg, ha beleszámoljuk, hogy 100 Ft nettó munkabér kb. 345 Ft-ba kerül). Mondjuk az kicsit zavar, hogy én nem kaptam sem munkadíjat, sem költségtérítést, pedig jópár napom nekem is ráment a dologra - a rossz oldalán álltam a... pénztárnak.

Ezek után úgy gondoltam, hogy engem már nem lehet meglepni hitelügyintézés témában, ám az FHB még nekem is tudott újat mutatni.

Ebben a történetben már eladóként szerepeltem, ami a vásárláshoz képest laza levezető kör, az alkalmak száma, amikor a vevőmmel találkoznom kellett, talán a tizet sem érte el, és maximum ha harmincszor telefonáltam vele vagy a bankjával.

Mivel másfél hónap nem volt elég a hitel folyósítására, ezért egyszer szerződésmódosítás útján, egyszer a bankban, nyilatkozat aláírásával, legutoljára pedig e-mailben engedélyeztem a fizetési határidő hosszabbítását. Utóbbi nem ment át a szigorú kontrollon, az ügyintéző felhív:
- Alá kellne írni az e-mailt - így a hölgy.
- Aztán azt mégis hogy a faszba csináljam? - teszem fel a szakmailag korrekt kérdést (informatikus volnék).
- Hát, nem tudom, lehetne még faxon küldeni.
- Jó, akkor aláírom. Megoldom.

Papírra aláírás, lefényképez, makró, crop, gamma correction, kontraszt, fényerő. Open Office, szöveget begépel, insert image, align, resize, export to PDF. Kész az elektronikus aláírás. Elfogadva. Magam ellen beszélek, de kicsit aggaszt a dolog.

(Köszönöm, hogy elmondhattam.)