I. Felületes ismereteim birtokában is bátran kijelenthetem, hogy a Getting Things Done nagy okosság, ráadásul már magyarul is megjelent; aki nem tudná, mi is ez, annak röviden: ez egy módszertan, amely a feltoronyosuló feladatok leküzdésére fókuszál.

Elnézést a kitérőért, de ennél a témánál el kell sütni a kötelező poént, aminek kicsit megszerkesztett és kiszínezett beszélgetésrészlet formájában teszünk eleget:
- Na, elolvastad a GTD-t? Neked biztos sokat segítene, mindig el vagy havazva.
- Jaj, már régóta el akarorom olvasni, de még nem volt rá időm.
- Mert még nem olvastad el. Ha elolvastad volna, most lenne időd.
- De az elolvasásához most kell idő, viszont most nincs. 22-es csapdája. Na és te? Olvastad?
- Én sem. Talán meglepődsz, de nem volt rá időm.
- Á, ismerős a szituáció.
- Biztos van megoldás. Nem tudsz olyasmiről, hogy időbank?

Valami olyasmi a lényeg, hogy a feladatokat különböző szempontok szerint csoportosítjuk, és ha a szempontnak megfelelő feltétel fennáll, akkor azokat a feladatokat azon melegibe' megcsináljuk; például ilyen szempont lehet a helyszín: ha egy adott helyen tartózkodunk, akkor helyben elvégzünk mindent, amit ott lehet.

David Allen okos srác, de nem számolt a Magyar Postával.

II. Feleségem reggel rám bízta a karácsonyi üdvözlőlapokat, hogy adjam fel őket. Eszembe ötlött a GTD azon elve, hogy végezzük el együtt az egy helyszínen elvégezhető feladatokat, így magammal vittem a még nem lejárt, de kifizetendő csekkeket (meg persze a lejártakat is). Délután az eltervezetteknek megfelelően a helyi postahivatal felé vettem az irányt.

Ahol is a GTD csődöt mondott: csekket csak az egyik ablaknál lehet befizetni, levelet csak a másiknál lehet feladni.

Valószínűleg egészen új keletű lehet a probléma, és rövidesen a megoldásáról számolhatunk be.