RE:blog

"  "

/_éter a diksnerriről, Tilos rádiós levelező lista, 2000/

1998-ban indult el a diksnerri népi mozgalom a tilos hallgatók levlistáján, aminek eredménye 2000 környékén, a maga primitív, ámde gyűjteményes formájában fel is mászott a webre. ahogy a korabeli weboldalon olvasható:

"[...] a diksnerri a korunkban használt szavak, kifejezések jelentéstartalmának, felhasználásának, valamint a gondolkodások változásait hivatott követni és dokumentálni."

a továbbiakban a re.blog ad helyet a diksnerri újabb és újabb szócikkeinek. ha vkinek elsőre nem világos, hogy mafszról van szó, a harmadik bejegyzés után az lesz. olvassátok, gyűjtsétek, küldjétek s.k.

én is. miután már az egész hazai bélogszcénakazal szétvesézte, smiután már anyámtól is megkaptam a linket, ezúton közlöm kiérlelt és magozott gondolataim a ferencbélogról.

mottó:  "Klára odaült mellém, és azt mondta, hogy szerinte ezt nem így kell csinálni, sokkal érdekesebb lenne, hogy ha ahelyett, hogy arról írok, hogy mi fog történni az előttem álló napon, inkább arról beszélnék, hogy mi történt a mögöttem hagyott napon."

kezdjük azzal, hogy bár értem sztahanov üzleti analógiáját, de tényleg csak és kizárólag vélelmezett elsődleges célja szerint tekinthető üzletinek; formáját, eszközeit nézve nem, és ez pont elég, hogy a jónép ne üzletinek kezelje. (megjegyzés: ha ferenc bélogja üzleti, akkor a hazai tematikus bélogok egy része szintén üzletinek tekinthető, amennyiben a postok alól enyhén kitüremkedik a karrierépítés és a potenciális üzletszerzés szándéka.) és már itt is vagyunk.

böngészem a hLog statisztikáit, és ezúton gratulálnék annak az olykedves látogatónak, akinek sikerült a '\_/' keresőszóval rámtalálnia.

bár kérdéses, hogy sztahanov kojaknyalókáján túl tesz-e, de (amellett persze, hogy ezis a keresők címkézést meghaladó hatékonyságát mutatja; ki a rák hozna létre egy ilyen kretén címkét, és ki a rák találna azon keresztül a hLogra?) adódik a nap kérdése:

mafszt kereshetett ezzel? megfejtéseket a szerkesztőségbe s.k.

akkor a lecsóba csapás cselekményét foganatosítjuk, és némileg ötletszerűen nekilátunk a verbális ostorcsapkodásnak. (megegyzés: azért blumi kommentjéből úgylátom, a rovatnyitó postból nem jött le: érted csapkodok, nem ellened. egy jó rendszernek ki kell állnia az az in- és outsiderek kritikáját egyaránt. ha nem bírja, akkor az nemjó rendszer.)

kezdjük rögtön gesztipéteres szóvicc-címünk főszereplőjével a taggel. jobb hazait nem találva, kiindulási pontnak doransky nem mai merengését vesszük a címkézésről, és az ő gondolatai mentén romboljuk a web2-imidzst. tesszük ezt azért, mert doransky postjában emblematikus módon nyilvánul meg a web2-forradalmárság leglényege, a 'hoztunk egy új pemzlit, ezzel bármit meg lehet csinálni, verjük be mondjuk ezt a szöget' gondolatiság.

doransky ebben a postjában, kiváltképp annak első pontjában megpróbálja némi önellentmondástól terhelve minimum a keresők mellé, de inkább fölé helyezni a címkézésen alapuló, de egyébként indefinit rendszereket. mi is főként erre a pontra koncentrálunk, és kíméletlenül mutatunk rá: a festőecset nem helyettesítheti a szögelés célszerszámát, a szögbelövőt. ami nem is baj, mert csak a nagyon elborultak próbálnak ecsetnyéllel szögelni.

no, ezennel megnyitjuk a reblog vélhetően jövőbeli legnépszerűbb és egyben web2-kritikai rovatát. a rovatban a jelenlegi bélogszcénakazalban merőben szokatlan módon túllépünk azon, a hazai körökben is idültnek számító, kérdéskörön, hogy létezike és vajon mie, és a JPÉ módszertant alkalmazva megpróbálunk a lényegre koncentralni.

a módszertan segítségével kíméletlen, ámde vaslogikával fogunk rámutatni arra, hogya web2lógusok minden igyekezete ellenére

1. valójában miért nem relevatív erejű a web2.x gyűjtőzacskóba összepakolt cucc, és részben ebből, részben másból kifolyólag
2. miért nem fordul fel fenekestől a világ a web2.xtől.

more-to-come s.k.

8-9 egyedi esetből komplett nemzetarcélt felrajzolni, védőháló nélkül; csak barmok, vagy profik. egyik sem vagyok, ezért maradok a tény rögzítésénél, a németországi eladók (az anglosaxon sellerektől eltérően, akik a pénz kézbevételekor azonnal) csak azután adják a pozitív feedbacket, miután én kurvapozitív voltam irányukba. természetesen vevőként az ember célszerűen akkor pozitivizik, ha megjött a cucc, és aza cucc jött meg, amiért fizetett.

nem, kedves olvasóm, a két állításból logikailag nem következik az, hogy ha németektől veszünk, és végül nem jön meg a cucc, vagynetán megjön, dea specifikálttól némileg átszabottan, akkor csak negatív feedbackes (értsd: köcsög) vevőként jöhetünk ki, de az ember ilyen esetekben hajlamos a legalapvetőbb logikai tévheurisztikát elővenni. pláneha abból kiindulva egészestés nemzetkarakterisztikát lehet leforgatni s.k.

indexes bulvihírrel felütni nem biztos, hogy hosszútávon gyümölcsöző stratégia, de bátran vállalom az árral való szembehugyozást.

merthogy voltaképpen az én csodás karrierem is derékba roppanhatott volna azután ominózus momentum után, amikor Drönyó bugyiját sikerült - a jó- és költséghatékony céllal koedukált tornaöltözőben - néhány milliméterrel az általa elképzeltnél lejjebb pozícionálnom bájos altestén. (sajnos a néhány milliméter a vizuális kilégüléshez kevés, a tanári tűrőképességhez sok volt.) de nem roppant.

az igazgatói rovó, a hetes iskolaeltiltás, vagy netána nyilvános megkorbácsolás és lekezezés helyett csak a fél fülem szakadt majdnem lefele az obligát cibálás által. mindez pedig csak azért történhetett így, és nem máshogy, mert a megfelelő helyre (magyarország) és időbe (azok az áldott 70es-80as évek) születni tudni kell. és én tudtam.

köszönömhogy s.k.

egy első postnak. pedig.

a helyzet az, hogy azóta béloggolok, amióta vagyok. legföljebb nem tudtam róla. béloggoltam oskolásként, és béloggolok jómunkásemberként is. csak éppen eddig kizárólag szóban (és fotóban, de az kit érdekel). a verbális bélognak azonban két hátránya mindenképpen van: elszáll, mint minden, ami szó és csak kevesekhez jut el. a verbális béloggolást rendszerint különféle meetingek, közös röfögések, tükör előtti motyogás abszolválása gyanánt csinálom. más valószínűleg egyszerűen okoskodásnak, közös röfögésnek, vagy magában beszélésnek hívná őket. pedig.

hogyha jobban utánagondolok, már anyám is béloggolt, órákig tud bélogolni, minden zavaró trackback, pingelés, vagy komment nélkül. sőt már a fiam is béloggol egy jó ideje, de ő még ad a pozitív feedbackre. templomról és tücsiről nem is beszélve; egy merő béloggolás luxuskurva életük, naponta többször szétbéloggolják a környék kijelölt pontjait. gyakorlatilag egy bélog dinasztia szépreményű sarja vagyok, smint olyan, arra predesztinált, hogy. pedig s.k.