Utolsó kommentek

Címkék

42 (7) ? mint (1) abszurdisztánia (36) ajax (1) álhear (1) alkalmazott (1) árvíz2.0 (2) augusztus 20 (3) autó (2) a mint (2) bank (2) bartók (1) bay (1) beethoven (1) blg (17) blog.hu (1) bolgárúr (1) bor (1) bp (1) brazil (1) budapest (1) buzi (1) b mint (4) cigányok (1) családi kor (1) csomagolni (3) demokrati (3) dezájn (2) digg (1) diksnerri (47) dopping (1) dst (1) durvula (18) ebay (1) elmondhattam (41) emulátor (1) enfarok (13) eporm (2) é mint (3) e mint (4) felmérés (1) fiala jános (2) fizetés (1) fogyasztóvédelem (3) foto (5) freeyourmind (2) függőség (1) futureinc (1) f mint (3) geek (3) gettóbaj (2) góg és demagóg (2) google (1) gyb2.0 (8) gyurcsány (3) hazugságcunami (9) hellókarácsony (1) helyesbítés (1) hét műtárgya (10) hírelemzés2.0 (6) hisztéria (14) homár (1) homeopátia (2) homo (1) homoszexuális (2) html (1) hülyeség (1) h mint (2) index (4) influenza (1) informatika (2) interjú2.0 (6) internetadó (1) ismeretterjesztés (1) it-utópiasztán (1) it utópiasztán (1) i mint (4) java (1) jazz (5) jeszenszky (1) jpé-módszertan (2) j mint (1) kádár (1) keresés (2) kétharmad (1) kína (1) kínzó kérdés (1) kiss for prezi (6) kóka (1) konspiráció (8) kormányválság (3) közlekedés (2) kultúra (1) k mint (5) láthatatlankéz (1) levédia (1) licit (1) lmp (1) lnk (1) lopás (1) lumpenbűnőzés (1) l mint (2) magyarország (3) magyarország2.0 (38) magyar narancs (1) majom (2) marketing (2) mátrix (2) médea (9) megoldás (4) meleg (1) metoo (1) mindentmagánkézbe (2) mit állítunk? (6) monorierdő (1) mp3 (1) mszp (2) munka (1) munkásosztály (1) m mint (1) napalm (5) nap kérdése (64) nap népszavazása (2) nemzeti (1) nemzetkarakterológia (22) nyelvészkedés (2) n mint (1) obama (1) önkéntes (1) önköldöknézegetés (1) orbán viktor (4) origo (1) őszinte elismerés2.0 (11) ö mint (2) pblue (6) pedofilia (1) pirate (1) plágium (1) politika (3) politoly (24) pontfm (2) pornó (1) privilégiumok (1) p mint (3) rádió (2) rendszere (1) rezsicsökkentés (2) r mint (3) schmitt pál (1) socialengineering (2) social responsibility (3) sony (1) spam (3) spectrum (1) spenót (1) sport (2) stílus (4) sün (3) szdsz (4) szélsőközép (1) szociológia (2) sz mint (2) s mint (3) tank (1) tömeg (6) történelem (3) trianon (2) tudomány (6) t mint (1) újmédia (8) underground (1) user test (1) vers (1) video (1) voip (1) v mint (2) wb2drkk (14) web2-kritika (22) web2 kritika (3) yo (16) zeneipar (2) zsolt (1) \ / (2)

Friss topikok

  • ern0: Az utókor kedvéért: ez a poszt annak, a már levett Facebook-bejegyzésnek a mintájára lett írva, am... (2017.09.29. 08:44) Kedves Viktor, betelt a pohár!
  • Alexa Offenberger: Szia végre sikerült elolvasnom. Nagyon tetszet. Köszönöm hogy megmutattad. Pékségből a lány :D (2017.04.21. 15:54) A hülyeséggel való kapcsolat tíz stációja
  • Szedlák Ádám: A tömeg követeli a posztba a mikroelektronikás diát is! :) (2017.03.05. 20:58) A deszkák
  • Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: @Ballib Cenzúra: neked érveket ,fideszbarom? neked annyi elég,hogy hátmer a viktor aszonta. (2014.11.02. 12:03) Sikertörténetek: rezsicsökkentés és internetadó
  • Peterpapo: @panaszmuki: Egyébként szerintem azért van 18 évben meghatározva a házasságkötés (vagy cigaretta... (2014.07.10. 20:24) Mit is akartok a buziktól?

law responsibility

2006.04.24. 11:42 nzanga mobutu junior

a corporate social responsibility a múlt század második felétől vált kurrens témává, kiváltképpen miután friedman kifejtette e tárgyban visszamenőlegesen is borítékolható téziseit. a hivatkozott link a 70-ben megjelent The Social Responsibilty of Business is to Increase Its Profits cikkre mutat, amely gyakorlatilag egybites modellre redukálja a vállalati döntési mechanizmust: profit or no profit. ez a post elsősorban nem a csr-ről fog szólni, azonban mielőtt rátérünk a lényegre, a csr kapcsán egy dolgot fontos kiemelni: a csr tagadói/ellenzői friedman alapvetésének egyik fontos peremfeltételként a jogot, mint konszenzuálisan kialakított és formába öntött keretrendszert határozzák meg, amely a nem formába öntött, tehát ilyen módon indefinitnek tekinthető egyéb társadalmi normákkal szemben egyedüli és elvárható korlátként szabályozzák a vállalatok működését. jöhet a lecsó.

(a leírt példatörténet valós eseményeken alapul, de a szereplők neveit és a történet egyes részeit megváltoztattuk.) adott egy piaci vállalat, legyen mondjuk az international big bank, amely kölcsön nyújtásával szerződéses jogviszonyba kerül jánossal. jános a szerződésben rögzített jogával élve a havi törlesztőrészletnél egy kicsivel többet törleszt, hogy gyorsabban fogyjon a tőketartozása. minden évben jön a hitelértesítő kimutatás, a szerződésben rögzített pontos adatokkal és adattartalommal. egyszer azonban az értesítőlevél jelentősen leegyszerűsödik, nincs szerződés szerinti részletezés, valamint az általa törlesztettnél kevesebb összeg szerepel rajta. jános hisz az igazság erejében, és egyeztet a bank ügyintézőjével az eltérésről, kérdezi az eltérés okát, ígéretet kap az ügy gyors kivizsgálására. egyeztet egyszer, egyeztet kétszer, háromszor, végül a negyedik alkalommal, mikor felveti, hogy az eltérés esetleg abból is származhat, hogy a korábbiaktól eltérően valamiért a többletbefizetések nem lettek elszámolva, rögtön villany gyúl a fejekben. a bank, hiába áll az rögzített szerződésben, már nem számolja el a befizetési többletet.

jános csodálkozik, de - mivel nem csak az igazság, hanem az információ erejében is hisz - megfelelő kapcsolatain keresztül utánajár a kapott tájékoztatás helyességének, és kirajzolódik előtte a law responsibility nemlétező fogalmának teljes mintázata. az ibb informatikai háttérrendszere lecserélésre került, az új nyilvántartó rendszer ugyan szebb, jobb, de sem funkcionálisan, sem paraméterezésileg nem támogatja a szerződésben foglalt törlesztési konstrukciót. a bank munkatrsai profitilag osztottak-szoroztak, és végül, a ráfejlesztést paraszthajszállal megelőzve, az 'a néhány ügyfél pereljen, ha akar' döntési alternatíva lett a nyertes befutó. a döntés teljes mértékben a friedmani szellemben született, a tulajdonosi profit-érdek maximális figyelelmbe vételével, hiszen az a néhány száz szerződött ügyfél, akik a szerződésben foglaltakat figyelembe véve többet törlesztenek, valósznűleg nem fog egy néhány éves lefutású peres ügyet nyakba venni a gyerek mellé párszáz ezer forintért, de ha netán valamelyik mégis megkockáztatja, a vállalati ráfordítások még mindig messze alatta maradnak a ráfejlesztés erőforrásigényeinél. természetesen az érintett ügyfelek kiértesítése, és az egyenkénti szerződésmódosítás sem jöhet szóba, hiszen ezek adminisztrációs ráfordításai is messze meghaladják a bekalkulált per ráfordításigényeit, az esetleges szakhatósági vizsgálatok várható eredménye, pedig, szintén a választott alternatívát erősíti. tehát összegezve: a profitmax függvény eredménye a szerződéstől eltérő teljesítésre kényszerítette a bankot.

nem érdemes az ügy részleteivel, folytatásával, következményeivel vesződni, mert a lényeg, a vállalati döntési mechanizmus már ezen a ponton megragadható - semmi nóvum nincsen benne, de a példán keresztül érdemes újra és újra rámutatni. a demokratikus jogi berendezkedést alapul vévő libertariánus elképzeléstől eltérően, a vállalatok számára a gazdasági racionalitás miatt a jogi keretek (a természetes személyekkel analóg módon) nem korlátokként, hanem viszonylag jól kalkulálható gazdasági vagy működési kockázatként jelentkeznek, míg a jogon kívüli társadalmi normák, a joggal szemben, a vállalatok számára nehezen kalkulálható, tervezhető gazdasági kockázatot rejtenek magukban, amivel értelemszerűen semmelyik döntéshozó sem szeret számolni. mindebből két hír következik.

egy rossz hír a csr hívőknek: hogyan is lehetne a rögzített jogon túli bármilyen egyéb felelősséget, illetve ilyen szempontok figyelembe vételét a vállalati döntések meghozatalánál számon kérni, elvárni, amikor a demokratikusan rögzített jog elemei is csak egy gazdasági szempontként és nem korlátként szerepelnek a döntési mátrixban? egy rossz hír a csr-ellenzőknek: ha a rögzített jog elemei is, igaz jól tervezhető, de csak gazdasági szempontként vesznek részt a döntéshozatali információhalmazban, akkor miért ne kerülhetne a döntési szempontrendszerbe, a többi nehezen kalkulálható, tervezhető bizonytalansági faktor mellé egyéb, nem teljesen definit, de megfogható, és körvonalazható társadalmi normákhoz kapcsolódó szempont is (a természetes személyektől elvárt analóg módon)? s.k.

6 komment

Címkék: mit állítunk? social responsibility

A bejegyzés trackback címe:

https://re.blog.hu/api/trackback/id/tr978831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

madbal 2006.04.24. 11:49:31

Ez afféle 'Hülye, aki elolvassa' szöveg? Még egy ábra sincs benne. Nem tudnád esetleg képregényként is elmesélni?

pblue 2006.04.24. 12:25:06

nemigazán értem hogy mitakarsz kihozni az egészből. arra csodálkozol rá, hogy a gazdasági társaság szempontjából csak gazdasági szempontok léteznek? a gazdasági társaságokat a tőke élteti, a tőke számára pedig két dimenzió létezik: a kockázat és a hozam. nincs olyan dimenzió, hogy korlát. ez nem újdonság, sajnos a postban nemtalalálok semmi relevánsat.

dhelia 2006.04.24. 12:33:56

kedves nzanga! mielőtt bármi..jómagam csr hívő. szóval: a csr esetében egyelőre szó sincs számonkérésről, kötelezővé tételről. teljesen logikus módon a vállalatok maguk döntik el, hogy magukévá teszik-e a koncepciót, vállalnak-e többet, mint ami jog által meghatározott. teszem hozzá, ez elsősorban egy vállalati kezdeményezés. és nem csak egyes döntések etikus voltára vonatkozik, hanem az egész működésre. tehát, amennyiben egy cég eldönti, hogy márpedig ő felelősen fog működni, azt azzal a céllal teszi, hogy 1. elkerülje a lehetséges kríziseket, botrányokat 2. ezáltal vonzza a befektetőket 3. jó vállalati képet alakítson ki magáról. és ha ezek után egyes döntéseinél mégsem veszi ezt figyelembe, úgy nyilvánvalóan dől az egész kártyavár és az eddigi befektetéseinek semmi haszna nem lesz.

nzanga mobutu junior · http://h.underground.hu 2006.04.24. 12:36:23

relevatívat akartál írni. nyitott kapukat döngetsz, ahogy írtam "semmi nóvum nincsen benne". a mondás pedig az (amit már máshol is említettem), hogy vállalati döntéshozatal nagyon is analóg a szimpla emberi döntéshozatallal. ha az emberektől elvárjuk, hogy a jogon túli egyéb morális szempontokat is vegyenek számításba egyéni hasznuk maximalizálását célzó döntéshozatalban, akkor a vállalatokban tevékenykedő szintén emberi lényektől is elvárható - illetve megfordítva a dolgot nem kiküszöbölhető ilyen szempontok beszüremkedése. ennyi s.k.

pblue 2006.04.24. 12:44:20

arra gondoltam, hogy érdemi, aztán fordítsd ahogy akarod :)

a lényegre térve: a vállalatokban tevékenykedő emberi lényektől elvárhatjuk, de ennek semmi köze a vállalati felelősséghez. mert a vállalat nem emberi lények összessége, sőt elsősorban nem az. továbbá szerintem az emberi lényektől sem "várjuk el" azt, amit említesz (hogy a jogon túl bármi egyebet...)

pblue 2006.04.24. 13:11:38

hogy megelőzzem a kérdést, hogy "akkor viszont mi?", ideírom fellengzősen.

a vállalat elsősorban a tőke mint szubsztancia formája a gazdasági térben. a human resource funkcionálisan ekvivalens a harmadik emeleti fénymásolóval. a fenymásoló eszköz papírok másolására, a menedzsment meg szintén eszköz, méghozzá médium, amin keresztül manifesztálódik a tőke önmozgása vállalati döntések formájában.

így tehát, ahogy azt a csr szakértő dhelia is írta neked kommentjében, az, hogy ezektől a humán eszközöktől etikus viselkedést, döntéseket vársz el, még messze nem csr. a csr az, amikor a vállalatnak van egy csr stratégiája, ami külön added value-ként, assetként koegzisztál a management mellett, annak lététől és jellegétől teljesen függetlenül.

(hozzáteszem, hogy szerintem ezegy illuzórikus koncepció, egyáltalán nemhiszek benne.)