Felhívott egy régi barátom, mert technikai problémái adódtak a weboldalával, amiről úgy gondolta, hogy én csináltam neki, miközben pedig nem. Mondta, hogy a közeljövőben újat szeretne csináltatni, segíthetnék neki ebben is. Kicsit beszélgettem vele, próbáltam felzaklatni, hogy mint kereskedő (bútor, régiség), az internet számára nem valamiféle egzotikus technikai újdonság (a kiemelt szavakból egy sem áll meg), hanem az üzletének a fő színtere. Ezért ha tetszik, ha nem, bele kell rázódnia legalább annyira, hogy csak néha kelljen valakinek a tanácsát kérnie. Persze rátolhatná a teljes melót egy social média szakértőre, de az ember a fő tevékenységét nem szokta kiszervezni. Nagyobb cégek gyakran követik el ezt a hibát, vesznek húsz deka szociálmédiát a boltban, aztán csodálkoznak, amikor a parizer vége jut nekik.
Erre a lelketlen marketingre találtam egy példát, a Tescoét. A két kép közül az elsőt e-mailben kaptam (pontosabban a spam folderem átnézése közben találtam):
A másik a beharangozott Facebook-oldalon volt:
Amire felkaptam a fejemet, az az e-mail tárgya: "Kérdezzen Talmácsi Gábortól és nyerd meg dedikált kesztyűjét!". Nem értek a marketinghez, de ha már az sem tiszta, hogy tegezzük vagy magázzuk a közönséget, akkor sok jóra nem számíthatunk. Az pedig, hogy ez a két banneren, de egy mondaton belül sincs eldöntve, a munkavégzés alaposságát jelzi.
A vizuális kivitelezés is hasonló odaadást sugároz: átgondolatlan színvilág (narancssárga ruha a rikító bordó előtt), feszélyezett műmosoly -- valahogy az az érzésem, hogy a két kreatívba fotózással együtt nem raktak bele több fél óránál.
Az akció tartalmáról most nem értekeznék, nem vagyok képben, mennyire nagyszerű dolog Talmával facebook-chatelni egy órácskát, és ha az anyukám elküldene dedikált Talma-kesztyűt vásárolni, akkor sem tudnám, mennyi pénzt vigyek magammal.
Azért remélem, a PR-manager szép PowerPoint-prezentációt készített az eredményekről, és megkapta a nagyszerűen sikerült social media kampányért a megérdemelt prémiumot!
Utolsó kommentek