Minden óra számít, és ez most nem a hasonlatokban gyakran felbukkanó túlzás, mint pl. "ezer éve nem láttalak", nem. Most tényleg minden óra számít, mert az emberiséggel és különösen a magyarországi politikával egyébként mit sem törődő idő - valószínűleg tudtán és akaratán kívül - feladván semlegességét, az egyetlen tevékenységével, aminek kifejtésére képes, a telés-múlással, ezzel a normál körülmények között passzívnak számító tevékenységgel most a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről fogalmaz meg maró gúnyos kritikát, mindaddig, ameddig Schmitt Pálnak megvan a doktori címe.

Ne szüntessük meg ezt a kegyelmi állapotot! Nincs az a szóvicc vagy fotómontázs, ami az idő most bemutatott performanszához (jobb híján illessük ezzel a műfaji megjelöléssel) felérhet, a szatíra leggyilkosabb formája ez, amikor semmit nem kell tenni, mert egy dolog egyben saját maga paródiája is, méghozzá milyen sziporkázó paródiája!

Minden óra ajándék, maradjon ez így, minél tovább - persze csak amíg van mit parodizálni. Utána lesz más dolgunk is, de addig élvezzük a műsort.