Jocó rám csetelt ma délelőtt:
Joco: jár a credit
ern0: mire
Joco: felettünk egy emelettel a Bazilika plébániaja van
Joco: minden nap bekopognak ilyen szatyros nénik, hogy "dicsértessék", és elkezdik nyomni
Joco: és így félbe kell szakitani őket, hogy bocsánat, de a plébánia egy emelettel feljebb van
Joco: ami amúgy ki van írva
ern0: megvan még a "fogorvos" tábla?
Joco: ma kiírtuk, hogy fogászat
Joco: szóval: jár a credit
ern0: oké, bezsebeltem, ez a sztori megfelelő fizetség, nem tartozol semmivel
Joco: akkor dicsértessék
ern0: mindörökké, ammen
Még 2000 környékén történt, hogy az iroda, ahol Jocóval és másokkal együtt melóztam, szerencsétlen helyen volt, pont a lépcsőfeljáróval szemben, ráadásul ugyanazon a szinten volt valami nagy cég ügyfélszolgálata. Naponta többször nyitottak ránk a szomszéd cég ügyfelei, és kezdték sorolni a panaszaikat, amire nem voltunk igazán kíváncsiak, mi csak szép csendben programozgatni szerettünk volna. A forgalom az idő múltával nem lankadt, így kitaláltuk, hogy kirakunk az ajtóra egy elterelő táblát. Felmerült a részletes szöveges tájékoztatás lehetősége, aztán feltűnő színű nyilakban is gondolkodtunk, de végül is az én ötletemet fogadtuk el: "Fogászat". 100% hatékonysággal működött.
Utolsó kommentek