Fotó: Huszti István / Index

A meghasonulásnak egy furcsa szintje lehet Brüsszel és Washington ellen és közben Orbán Viktor mellett tüntetni úgy, hogy közben Orbán Viktor épp elkeseredetten próbál pénzt kunyerálni Brüsszeltől és Washingtontól. Főleg, hogy nem létező tárgyalási pozícióbol teszi ezt. De nem is erről akarok most írni, csak vicces, hogy a mai tüntetők valójában egy kicsit a kormány és politikája ellen is tüntettek.

Szóval nyugodtan lehet azt gondolni, hogy a háttérhatalom és a zsidó nagytőke csak belekényszeríti Magyarországot ebbe a hitelbe a spekulánsok és a nyugati véleménymonopólium segítségével. Nyugodtan lehet spekulánsokban vagy más mesebeli lényekben hinni, és a körülöttünk lévő világ jelenségei mögé összeesküvéseket és gonosz manókat látni, mert az interpretáció - legyen az a fideszes mondakörnek megfelelő animikus világmagyarázat vagy bármilyen más - teljesen lényegtelen. A tény ettől még tény marad, hogy Brüsszel és Washington az egyetlen barátaink, nincs más aki jelenleg megtűrne minket a köreiben, és így ők az egyetlenek akik hajlandók pénzt adni, olyan pénzt, amelyre szükségünk van. A mai tüntetők spirituális vezére végigtarhálta Kinát, Szaud-Arábiát és gyaníthatóan Oroszországot is, nulla eredménnyel. Nincs más, akkor is ha ez csak egy ránk erőltetett kényszer. A diktátum elfogadásának, a megadásnak és igazodásnak nincsen alternatívája. Minden más út magát a szubjektumot, minket számol fel, méghozzá nagyon gyorsan. Nincs olyan, hogy mással, és nincs olyan, hogy egyedül, csak olyan van, hogy csőd és pusztulás, vagy Brüsszel és Washington barátsága. Ez vilagmagyarázattól, értékrendtől és világnézettől függetlenül tény.

Ha viszont a világnézetemtől nem vonatkoztatok el, mert valójában nem is tudok nyilván, és megnézem közelebbről, hogy mit kérnek rajtunk számon, mi is a diktátum, akkor azt látom, hogy Washington és Brüsszel kapitalista piacgazdaságot, liberális jogállamot, plurális demokráciát akar ránk erőltetni. Hoppá, ezek történetesen pont azok a dolgok, azok az alapvető értékek, amikben én is hiszek, mélyen. Ha nincs is Magyarországon olyan, aki ezeket az értékeket következetesen tudná képviselni (már pedig úgy tűnik, hogy most nincsen), akkor az valójában egy óriási szerencse, hogy viszont kívülről ránk kényszerítik. A barátaink, akiknek pedig mi cserébe igazából semmit nem tudunk adni, nem hogy pénzzel hajlandóak támogatni minket, de közben meg is védenek minket a saját hülyeségünktől.

Úgyhogy fideszes polgártársaimnak a következőket üzenem. Szent István királyunk ezer éve elkötelezte magát és Magyarországot a nyugati civilizáció mellett (és amely nyugati civilizáció jelenleg a kapitalista piacgazdaságot, a liberális jogállamot, a plurális demokráciát, az individuális szabadságjogokat, a heterogén és diverz társadalmat, az értékpluralizmust stb. jelenti), végérvényesen döntést hozott arról, hogy mi oda tartozunk, ez a magyar sors, és azokat pedig akik akkor ezzel szemben azt mondták, amit ma a fideszes (és jobbikos) polgártársak mondanak, felnégyelte. Erre eltelt ezer év, és még mindig ezen megy a feszülés. Lehet persze előhozakodni a toposzokkal, hogy a Nyugat közben elkorcsosult, dekadens és hanyatlik, hogy ez már nem az a Nyugat, de ahogy azt az előbb már beláttuk, legyen bármilyen is, számunkra nincs más alternatíva.

Fideszes polgártársaim szerencséjére ebben az ezer évben a technológiai progresszió olyan fokot ért el, amikor már nem kell hónapokig lovaskocsizva utazni, még kontinensek között sem. Úgyhogy aki nem akar a Nyugathoz tartozni, aki vitatja Szent István döntését, az cuccoljon össze, és a spirituális vezére (és Vona Gábor) vezetésével költözzön vissza az őshazába.