Mindig nagy örömmel tölti el szívünket, amikor annak jeleit találjuk, hogy a tudomány nemcsak táblára írt méteres képletek előtt töprengő kecskeszakállas professzorok és mikroszkóp fölött görnyedő vastag szemüvegkeretes tudósasszonyok kiváltsága, hanem része mindennapi civil életünkenek, méghozzá olyan természetes formában, hogy szinte fel sem tűnik.
Az almás-mákos rétes olyan árucikk, amely összetevői között az alma és a mák egyaránt szerepel. A fogyasztási cikkek esetében nem ritkaság az és kapcsolat használata, a termékek nagy része több paraméterrel is bír, ezek mind felsorolásakor (mire való? sampon és koncícionáló), mind megfelelőségük logikai módszerekkel történő ellenőrzésekor (ha ez cukormentes és szénsavas és kólaízű, megveszem) az és szó használatos, márcsak azért is, mert az így jelölt két fogalom (felsorolás illetve megfelelőség vizsgálata) közeli rokonságban áll.
A vagy kapcsolat alkalmazása megfelelőségi vizsgálatoknál szintén általános (ha ez egy zsömle vagy egy kifli, megveszem), de termékparaméterek megjelölésénél, mivel egy árucikk értelemszerűen olyan állapotban kerül a polcra, hogy annak minden tulajdonsága adott, már meglehetősen ritka.
Mai nap reggelén ezt a ritka jelenséget figyelhettük meg a kisfalunkbéli CBA üzletben. Lekváros bukta vásárlására irányuló szándékunkat fent nevezett intézmény pékáru pultjánál a szakeladónak szóban jeleztük, mely beszélgetést az alábbiakban tartalomhíven idézünk:
- Csókolom, egy lekváros buktát kérek.
- Lekváros vagy túrós bukta van.
- Akkor legyen lekváros.
- Hát, úgy van, hogy nem tudom, melyik a lekváros és melyik a túrós. Így szállítják. Felnyitni meg nem akarom, ugye.
- Jó, akkor kérek egy buktát.
- Nagyon finom ám mindkettő, jó étvágyat!
- Köszönöm.
Ezek szerint most a kosaramban egy lekváros vagy túrós bukta van. Ha az állatvédők ráharapnak a témára, ez lesz a tananyag Schrödinger macskája helyett.
(Update: túrós. Francba!)
Utolsó kommentek