"Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz."
/ferenc magáról, 2006, magyarország/
persze, "Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ösmeri az igazságot", node vajon megfordítva is áll-e a mindenkori politika posztposzt alapkérdése? lehet-e egyáltalán úgy hazudni/szembehazudva lenni, hogy mindenki számára teljesen világos az igazság? a polmarketing mázas nyelvezetére lefordítva: hazugságnak nevezhető-e az a (politikai) szolgáltatás, amely egy egészen definit és széleskörű piaci igényt elégíti ki?
merthogy e téren korunk (és persze minden kor) választópolgára megegyezik a nővel. azzal az amúgy a napi robotban minden téren elhasznált nővel, aki - a könyörtelen tükör után - inkább a férfirelációjaitól (férj/szerető/fiú) próbál megerősítést nyerni: ugye jól áll eza ruha? de őszintén!
a ruha, az a sarki turkálóból, minden esztétikai érzék nélkül kiemelt, széjjelfodrozott szabású, nemlétező színű, 100% poliészter förmedvény azon az ápolatlan, amorf testen. hát persze, hogy jól áll, édesem, gyönyörű vagy benne. decsak egyszer próbálná valamelyik az igazságot felfedni, az örök kárhozat lesz a jutalma. vagy az esti vacsora elmaradása s.k.
Utolsó kommentek